Itt mán röndözködök.
Mondok oszt másnap hát mit álmodott kend sógor?
- Én aszondi azt álmodtam mintha kenddel a vásáron vótam vóna oszt egy kajlaszarvu tehenet vöttem az vásáron, oszt ahogy hazahajtottam, hát rááll ám a szemétdombra oszt ö. m. a f. tsak főkunkoriti a farkát oszt nagy ordétással kukorékol.
- Kukorékol?
- Az, valóságosan kukorékol mint az kokas.
- No mondok ez különös álom, mögkeresöm a zálmoskönyvbe.
Átalhozatom a zálmoskönyvet, hát van abba tehén is, szemét is, de kokas szóval szóló tehén nintsen benne.
Mondok a sógornak ez mégis lyó álom, mert a tehén is lyó ha nem bökős, mög a szemét is, mivelhogy a szemét kéntsöt lyelönt. A kukorékolásnak pedig nem löhet ögyéb értelme tsak az, hogy nagy hirünk nevünk keletközik ebbül, országra szóló.
- No aszondi nem löhet másképpen. Hát kend mit álmodott?
- Én mondok nem álmottam sömmit se, tsak azon virgóttam mind éjtön éccaka, hogy mondok még ha arany nem is vóna ottan, de ott van a zaranynál is dörágább magyar nép a zulyság is mindig sóhajtozik ezön, hogy aszondi nagy az kivándorlás.
Aszondi a sógor ezt mán magam is hallottam.
- Hát mondok én tudom, hogy mitül van ez, mer én biró vagyok. A nagy adó mián kőtözik az magyar, oszt aszondi a zannyukom mit fészkelődik kend, mondok nem tudok aludni, oszt aszondi mér nem tud kend, azér mondok, mert kevés az magyar. Ha legalább 10-z gyeröke lönne minden magyarnak.
Hát lám még aszondi a zannyuk mönnyön má ne bomojjék, még éjjel is bolondságon lyár a zeszi.
- De mondok nem bolondság ez annyuk, mert isten éngöm ahogy az a hirös Mojzses haza vezette a zü népét, hát én is hazavezetöm az magyart.
- De aszondi a zannyuk mihozzánk ne hozzon kend sönkit, mer én kilököm.
Evvel oszt ugy mögbosszantott hogy még a tsizmámat is hozzá halyitottam, de szöröntsére nem tanáltam el a sitétségbe tsak az tükröt, hogy még most is azt sirati a feleségöm.
Vasárnap osztán összvedoboltattam a falut, oszt mondok tisztőt kösség ráhatároztam magamat, hogy elmöngyök, de legalább 500-áz pöngő köll erre az iszontató nagy útra, mer én úgy el nem indulok, hogy csak épp annyi lögyön nálam, amennyi köll, hanem ami marad, hát visszahozom, visszaosztom, hát nem is sokallották, abba szörzőttünk, hogy ki mennyit ád annak mögfelelő portzilyót kap a zaranybúl amit majd hozok.
Hát mindön péz összvegyült az falubul, még Kossuth bankót is hoztak, mert aszondi Gergő sógor hátha odaki Amerikába kelendő. De még avval együtt se fölözte a péz a 300-ázat. Löhet, hogy ez is ölég mondok, de elindulni nem merök vele, mert ki tuggya hány országon hány világon köll körösztül mönnöm? Ennyivel nem indulok el. Hát aztán a többire azt határoztuk, hogy a kösség főgygyire vöszünk föl kőtsönt a városbúl, majd vissza fizettyük mikor Amerikábul visszatérök.
Mikor ez is mög vót, mondok röndbe hagyok mindönt, hát mögirtam az végső röndöletöt, hogy mondok:
1.
Mivelhogy nagy útra indulok oszt a tengörön ugyantsak Isten markába van a zélet, hát legelőször is az kösségöt hagyom röndbe, vagyis hogy sönki addig ne veszeköggyék, ne pörleköggyék ameddig én odalöszök, ha pedig mégis valami pörpatvarkodás történnék az faluba, azt a zesküdtek igazijják el közösen, a nevemet pedig Katufrék sógor irja le amikor kölletik. Továbbá ha 1-gy esztendeig hirömet nem hallanák, ami kis házam fődem szőllőm van, azt a feleségömnek hagyom, hasznájja mig az gyermökök embör sorba nem kerülnek, akkor is a züvé maragygyon az harmada hóttáig, de az halálom napján szent misét mondasson az lölkömér.
2.
A mi kis adósságom van, azt mind az kösségnek hagyom, mert a biróságbul származik, oszt ha szöröntsétlenség ér a zúton, hát azt is az kösségnek köszönhetöm.
3.
A zavétt szüröm a kisbiróé lögyön, a talyték pélpám Túrús Jánosé. Oszt ha möghalok, hát föstesse ki a kösség a zábrázatomat vászonyra, oszt akasszák az kösség házába, hogy hadd lássák az maradékok is, hogy én mijjen embör vótam.
Gárdonyi Géza
...no ez aztán a röndölet...:)..."sönki addig ne veszeköggyék, ne pörleköggyék ameddig én odalöszök"....
Utolsó kommentek