Az tengöri út mögbeszélése.
- Hát sógor mondok mit gondol kend a zamerikaji utazásrul?
A sógor kedvetlenül kungorgati az bajuszát, oszt aszondi igaz, hogy a zarany nagyon elkélne nálunk ö. m. a f. mer kúdús a zegész falu.
- Hát mondok mán én tsak akkor vágok neki, ha kend velem tart.
Aszondi a sógor, hát iszen abbul sömmi sints, hogy kenddel ne tartanék, tsak ojan messzi ne vóna.
- Mondok ippeg azért van ott az kénts, mert messzi van.
- Hát a tengör?
- Mondok asztat még ugy se láttuk, se kend se én. Oszt emlékszik-e kend, hogy mindig azt kivántuk látni minekelőtte möghalnánk.
- Igaz aszondi a sógor, de hátha valami baja történik az hajónak, erreped vagy kijukad, oszt lássa kend, én nem tanultam ám úszni.
- Én se mondok.
Oszt, hogy ezön elbúsultunk, hát a sógor bort hozatott föl az pintzéből, oszt aszondi ha borbul vóna az tengör, nem félne úgy az embör.
- Ejnye mondok de nóta formára szólott kend.
Oszt ebbül a szólásbúl kanyarodott belülem e za
TENGÖRI NÓTA.
Ha bor vóna az tengör
Nem röttögne a zembör
Mentül lyobban merülne
Antul lyobban örülne
Igaz-e?
Az a sok viz mire lyó
Tuggya a mindönható
Talán bizony arra lyó
Hogy igyék a viziló
Igaz-e?
Ha viziló nem vóna,
Tán az tengör bor vóna
De ha bor vón az tengör
Mind kiinná a zembör.
Igaz-e?
- Hát mondok az a tengörön való járás néköm is neheziti a zálmomat, de ha mög arra gondolok, hogy hat ökre lösz esztendő mulva mindönkinek a faluba.
- Hát igaz aszondi a sógor, igaz ö. m. a f. hogy hat ökörre gondolni is öröm, de azt is tuggya kend, hogy én mán ojan nagy utra nem igön möhetök, mert valahányszor foghagymát öszök, mindig döglődök tüle.
- Hát mondok ne ögyék kend.
- De aszondi muszáj.
- Mér vóna muszáj.
- Azér ö. m. a f. mert a zasszony avval főz.
- Hát ne ögye mög kend.
- Ne ögyem mög? Hát hogy ne önném mög ha éhös vagyok.
Akkor kéredzködik be a Kátsa tzigány, hogy aszondi sietős beszéggye vóna velem, hát mondok a zasszonynak eresszétök be mit akarhat, hát bégyün az Kátsa oszt égre fődre könyörög, hogy aszondi vügyük el magunkkal Amerikába, de mondok nem löhet.
- Mér ne löhetne?
- Azér mondok mer nagy ut az, oszt bankóval köll talpallani az tsizmát.
- Hát aszondi mennyivel?
- Mondok oda még 100-áz forint se éri be, annyit pedig én érted nem fizethetök.
A Kátsa fohászkodik, vakaródzik, végre is aszondi:
- No aszondi előteremtöm én még ha az lelköm üdvösségit adom is érte.
Avval mögen elmezitlábol.
- Hát mondok sógor mibe öggyesülünk mög?
- Aszondi a sógor abba, hogy aluszok rá öggyet, ö. m. a f. amit a zálom tanátsol, azt követöm. Mer ijenkor mindig mögálmodom, hogy mit tseleköggyek.
Hát mondok én is.
(Ameddig alszunk várni köll.)
Gárdonyi Géza
Utolsó kommentek