Minden, ami Amerika!

kép

.

"Ha valaki szívességre kér téged,
Tudod, mit adhatsz
Neki valójában?
Add neki
A te rendkívüli szeretet-erődet."

/Sri Chinmoy/

.

Kinyílt az első kardvirágom...

.

A befőzőcukor, amiről Línél írtam...

...szeretek ezzel a cukorral lekvárt főzni, és volt már olyan, hogy a kompótra is ilyent raktam...

...de még sosem vizsgáltam meg mit is tartalmaz...

...tehát...cukor, zselésítő anyag, citromsó, tartósítő szerek, ....nem tudom mi a sorban draselny....ennek utána kell néznem, mert kémiából nem vagyok valami jó...

/most segíthetne SA...de ő persze ilyenkor nincs, mikor szükségem lenne rá/...

...és sűrített pálma olaj...érdekes ez az olaj, sosem gondoltam volna, hogy cukorba olajat teszenk...:o

...egyszóval befőző cukor már van, de a barack még várat magára....talán a hétvégén lesz alapanyag...:)

.

No mit is főztem sebtiben ? biztosan kitaláljátok az alapanyagokra tekintve ...

.

.

...a végtermék is nagyon jól nézett ki, és milyen finom csípős volt...:)

...és így nézett ki a végtermék...

.

Ma délután 3-ig nem lesz áramszolgáltatás !...hirdette a hangosbeszélő tegnap...

...délben majd kapunk egy órácskát, de semmi több...:)

...ilyenkor elgondolkozik az ember akarva -akaratlanul is, hogy milyen lenne az élete áram nélkül ? vajon meddig bírná, és mennyit tudna teljesíteni?

...no meg persze itt kavarok a régi idők világa is....milyen volt akkor ...?

...azért vannak még csodák, léteznek most is olyan élőlények, akik akkor is növekednek, fejlődnek sőt nyílnak is , ha nincs áram...:)...

kép

...olyan a mai nap,akár egy pillangóhatás...hogy mért is? később folytatom...

A reggeli ködpárás hidegben szinte vacogtam a reggeli kávémmal...aztán délelőtt elkezdett melegedni az idő, én meg mint egy ázott kis pillangó, aki szeretné nedves szárnyati szárítgani, állandóan a meleg helyet kerestem.

Ebédidőre már azt hittem felmelegedtem, s akkor írtam ezt az egyetlen sort...

Igaz, Marquez könyve is hatást gyakorolt rám...abban a különös részben, amikor Meme, egy fiatal lány történetét meséli. Meme beleszerettett egy fiúba, de ez olyan titkos viszony volt kettőjük között...a fiú előhírnökei sárga pillangók voltak. Egyszer Meme kint állt a kertben, és észrevette a pillangók szárnycsapásait, még senkit sem látott , de tudta, a közelben van a kedvese...szerelmük eléggé tragikusan végződött...de azt nem mesélem el, hogy hogyan...akit érdekel, elolvashatja a „Száz év magány"-ban...

Egyszóval a gondolatok kavarogtak a fejemben miközben hazafelé tatottam , megpillantottam a langyosra melegedett aszfalton egy nagy csomó piros pillangót...csak álltam, és néztem...az járt a fejemben, vajon mit rejthet ez a fekete aszfalt, amit ők annyira kedvelnek?

Csak később jöttem rá, hogy azon az úton virágzó hársfák vannak, s talán a hétvégi eső lemosta a fák virágairól az édes nedvet...de lehet, hogy tévedek...az is megletet, hogy nem ez az igazság...talán csak a meleget keresték ők is, ahogy én ...egész álló nap.

„Hogy megbizonyosodjuk arról, hogy a másik ember valódi, elég ha megérintjük, ha kezét akár csak futólag is a testünkön érezhetjük.Én folyton megszegem az etikettet - mind a férfiaknak, mind a nőknek kezet nyújtok; megbotránkozó pillantások kereszttüzébe kerülök, amikor az illetőnél hosszabb ideig fogva tartom az illető kezét, esetenként még a másik kezemmel is melegen megszorongatom. Akadnak, akik megriadnak ettől - zavartan kérdik maguktól: „ez meg mit akar?" - de a legtöbbször mindkét félben megerősíti az érzést, hogy itt két emberi lényről van szó, akik nagyon is valóságosan érintkeznek.Meglehet, új filozófiát kellene hirdetnem: „Megérintjük egymást, tehát vagyunk." Alighanem kevesen vannak azok, akik nem tartják kellemesnek mások megérintését, vagy azt , ha őket érintik meg.

Persze mindig akadnak olyanok, akik - beteges módon- egyenesen visszataszítónak találják az érintést. Voltam már olyan helyzetben, amikor egyenesen felszólítottak: „Kérem , ne érintsen meg. Nem szeretem , ha hozzám érnek." Ez szívük joga, tiszteletben kell tartani.Mindazonáltal a szeretet nagyon is fizikai jellegű és igényli az érintést.

A szeretetnek szabadságra van szüksége...a szeretet minden tekintetben szabad. Szabadon adják és fogadják el, és a növekedéshez is szabadságra van szüksége. Minden szeretetben fejlődő ember megtalálja saját útját a szeretethez. Nem kényszeríthetünk másokat arra, hogy a mi utunkat járja, csak bátoríthatjuk őket, hogy keressék meg a sajátjukat."

(Leo.F.Buscaglia)

Miután megfürödtem, kellemes meleg fogadott a szobában. Körülnéztem, hogy a félbehagyott könyvem az éjjeliszekrényen hagytam - e?

Ott volt. A csokoládé is ,amit még délelőtt vettem , s oda készitettem a könyv mellé.

Szerettem torkoskodni olvasás közben. Bebújtam a takaró alá, és törtem egy kocka meggyes töltött csokoládét s bekaptam. Jó volt ez az íz...lenyűgöző folyékony meggy íz!

Eszembe jutott az a meleg, júliusi délután....

Ragyogóan sütött a nap, fülledt meleg volt. Az egyik rokont megkértem, nem akar -e eljönni velem egy kis felfedező körútra? Válasza igen volt.Délután három felé oda jött hozzám .Éppen csak elkaptam egy kosarat, és én is biciklire pattantam, és már indultunk is.

Alig fél óra, és már ott is voltunk a meggyfasoron. A fák teljesen leigázva, itt - ott letördelt ágak heveretek szanaszét, szeméttel keverve.....Itt már aligha szedünk valamit is - gondoltam magamban , kicsit csalódottan. Azért elmentünk a fasor legvégére, egy kis túra sosem árthat meg - alapon. És láss csodát! Észerevettünk egy terebélyes, "szomorú" meggyfát. Ágai a földig hajoltak, mintha bánatos lenne.

Higiéniát lefütyülve - beálltam a fa alá és kinyitottam a szám. Éppen csak egy picit ágaskodtam, és már a számban volt a majdnem feketére érett gyümölcs.Éreztem az édes-savanyú ízt, ami teljesen lenyűgözött.

Ahogy visszaereszkedtem, a szár a maggal együtt ott maradt az ágon. A fa nem engedte el olyan könnyen a gyömölcsét. Mint egy féltékeny apa, aki nem adja egykönnyen féltve őrzött leányát.

- Küzdj meg érte , ha akarod!- talán ezt gondolhatta magában....

Neki láttam és két kézzel elkezdtem szedni, szakitani az érett szemeket, óvatosan, szárral együtt.

A kosaram gyorsan megtelt. Most már nyugodtan leültem a fa alá, kiterítettem a térdemen a szoknyámat, és egy nagy marék meggyet tettem az ölembe. Mohó vággyal egyik szemet a másik után faltam be, és közben élveztem minden egyes szem édes zamatát. Forgattam a számban még a magját is, mint akinek semmi sem elég , élvezni akarja az utolsó cseppig.

Egy csepp kibuggyant a szám sarkán, és végig folyt az ajkamon. Kezem fejével letöröltem, s közben felnéztem a fa tetejére. Akár csak a vére lenne!!!

A fa most már nem szólt,nem háborgott. Elviselte , amit kellett. Az apa, miután meggyőződött róla, hogy lányáért valóban megküzdöttek, kiérdemelték, megenyhült.Talán a saját ifjúkorára gondolt. Azokra a langyos májusi éjszakákra, mikor lányai megfogantak, és ő boldogságot érzett, vágyai beteljesültek akkor, s ellepték szive közepét...

Miközben álmodoztam és emlékeztem, észre se vettem , hogy megettem az egész csokoládét. Jóleső érzés töltött el , talán a kellemes emlékek idézték elő, vagy a csokoládé?

Kinyitottam a félbehagyott könyvemet, és olvastam egy jó ideig még...

/2009.március/

Egészen a múlt hétig nem tudtam ki is Neil Gaiman...

...teljesen véletlenül bukkantam rá, amikor is kerestem valamit ...

...az idézetek a könyveiből nagyon elgondolkoztattak...aztán teltek a napok, és nem volt rá időm , hogy foglalkozzak vele...

...ma eszembe jutott egyetlen idézet, s visszakerestem...érdekes kérdést tesz fel nekünk az író...:o

...azt hiszem a jövőben beszerzem valamelyik könyvét, s elolvasom, hogy jobban megismerhessem a mentalitását...

.

"Vajon az otthon olyasmi-e, ami egyszer csak kialakul egy helyből, ahol sokáig él valaki, vagy olyasmi, amit a végén megtalál az ember, ha elég sokáig és elég erősen akarja?"

.

"Amikor eléred a kisházat, azt,
ahonnét indultál,
felismered, pedig jóval kisebbnek
látszik, mint emlékeidben.
Menj végig az úton, át a kerten,
amit csak egyszer láttál.
És menj haza. Vagy teremts otthont."

Már van vagy 3 éve , hogy megvannak a golgotavirágaim (két cseréppel)...de ilyen sűrűn még sosem jöttek rajta a bimbók...

...minden évben volt rajta 2-3 virág...de nem több...

...most mintha valami csoda történt volna, mindkettőn van 5-6 bimbó...

...a legérettebb bimbó ma reggel...

Minden bimbóban benne él a csoda!

Ugyanaz a bimbó, délután 3-kor...a zápor után...

Zápor

.

Csepp, csepp,
csepereg -
villan, csattan, megered;
záporfüggöny, zuhatag -
fut a felhő, süt a nap.
Jött, ment -
jót esett:
Fűnek, fának
jólesett.

.

/Sarkady Sándor/

...szeretek fotózni eső után, ahogy a kövér cseppek megülnek a növényeken, a nap sugara átragyogja, akár a gyöngyszemeket...