kép

...olyan a mai nap,akár egy pillangóhatás...hogy mért is? később folytatom...

A reggeli ködpárás hidegben szinte vacogtam a reggeli kávémmal...aztán délelőtt elkezdett melegedni az idő, én meg mint egy ázott kis pillangó, aki szeretné nedves szárnyati szárítgani, állandóan a meleg helyet kerestem.

Ebédidőre már azt hittem felmelegedtem, s akkor írtam ezt az egyetlen sort...

Igaz, Marquez könyve is hatást gyakorolt rám...abban a különös részben, amikor Meme, egy fiatal lány történetét meséli. Meme beleszerettett egy fiúba, de ez olyan titkos viszony volt kettőjük között...a fiú előhírnökei sárga pillangók voltak. Egyszer Meme kint állt a kertben, és észrevette a pillangók szárnycsapásait, még senkit sem látott , de tudta, a közelben van a kedvese...szerelmük eléggé tragikusan végződött...de azt nem mesélem el, hogy hogyan...akit érdekel, elolvashatja a „Száz év magány"-ban...

Egyszóval a gondolatok kavarogtak a fejemben miközben hazafelé tatottam , megpillantottam a langyosra melegedett aszfalton egy nagy csomó piros pillangót...csak álltam, és néztem...az járt a fejemben, vajon mit rejthet ez a fekete aszfalt, amit ők annyira kedvelnek?

Csak később jöttem rá, hogy azon az úton virágzó hársfák vannak, s talán a hétvégi eső lemosta a fák virágairól az édes nedvet...de lehet, hogy tévedek...az is megletet, hogy nem ez az igazság...talán csak a meleget keresték ők is, ahogy én ...egész álló nap.