Miután megfürödtem, kellemes meleg fogadott a szobában. Körülnéztem, hogy a félbehagyott könyvem az éjjeliszekrényen hagytam - e?

Ott volt. A csokoládé is ,amit még délelőtt vettem , s oda készitettem a könyv mellé.

Szerettem torkoskodni olvasás közben. Bebújtam a takaró alá, és törtem egy kocka meggyes töltött csokoládét s bekaptam. Jó volt ez az íz...lenyűgöző folyékony meggy íz!

Eszembe jutott az a meleg, júliusi délután....

Ragyogóan sütött a nap, fülledt meleg volt. Az egyik rokont megkértem, nem akar -e eljönni velem egy kis felfedező körútra? Válasza igen volt.Délután három felé oda jött hozzám .Éppen csak elkaptam egy kosarat, és én is biciklire pattantam, és már indultunk is.

Alig fél óra, és már ott is voltunk a meggyfasoron. A fák teljesen leigázva, itt - ott letördelt ágak heveretek szanaszét, szeméttel keverve.....Itt már aligha szedünk valamit is - gondoltam magamban , kicsit csalódottan. Azért elmentünk a fasor legvégére, egy kis túra sosem árthat meg - alapon. És láss csodát! Észerevettünk egy terebélyes, "szomorú" meggyfát. Ágai a földig hajoltak, mintha bánatos lenne.

Higiéniát lefütyülve - beálltam a fa alá és kinyitottam a szám. Éppen csak egy picit ágaskodtam, és már a számban volt a majdnem feketére érett gyümölcs.Éreztem az édes-savanyú ízt, ami teljesen lenyűgözött.

Ahogy visszaereszkedtem, a szár a maggal együtt ott maradt az ágon. A fa nem engedte el olyan könnyen a gyömölcsét. Mint egy féltékeny apa, aki nem adja egykönnyen féltve őrzött leányát.

- Küzdj meg érte , ha akarod!- talán ezt gondolhatta magában....

Neki láttam és két kézzel elkezdtem szedni, szakitani az érett szemeket, óvatosan, szárral együtt.

A kosaram gyorsan megtelt. Most már nyugodtan leültem a fa alá, kiterítettem a térdemen a szoknyámat, és egy nagy marék meggyet tettem az ölembe. Mohó vággyal egyik szemet a másik után faltam be, és közben élveztem minden egyes szem édes zamatát. Forgattam a számban még a magját is, mint akinek semmi sem elég , élvezni akarja az utolsó cseppig.

Egy csepp kibuggyant a szám sarkán, és végig folyt az ajkamon. Kezem fejével letöröltem, s közben felnéztem a fa tetejére. Akár csak a vére lenne!!!

A fa most már nem szólt,nem háborgott. Elviselte , amit kellett. Az apa, miután meggyőződött róla, hogy lányáért valóban megküzdöttek, kiérdemelték, megenyhült.Talán a saját ifjúkorára gondolt. Azokra a langyos májusi éjszakákra, mikor lányai megfogantak, és ő boldogságot érzett, vágyai beteljesültek akkor, s ellepték szive közepét...

Miközben álmodoztam és emlékeztem, észre se vettem , hogy megettem az egész csokoládét. Jóleső érzés töltött el , talán a kellemes emlékek idézték elő, vagy a csokoládé?

Kinyitottam a félbehagyott könyvemet, és olvastam egy jó ideig még...

/2009.március/