Minden, ami Amerika!

.

"Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: ,,Én más vagyok, mint a tenger." Vagy a szikra: ,,Rajtam nem fog a tűz." De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém - ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas."

.

/Márai Sándor/

.

Olvasni jó, s ha már ennyire ajánlják a vörös pöttyöset, hát mért is ne....

.

.

.

Egy ilyen könyv a most olvasott ...Delphine De Vigan: No és én...

Megrázó és kissé hihetetlen történet, rólunk , akinek van meleg szobájuk, és azokról , akiknek nincs. Se szoba, se család, se más.

Néhány idézet a könyvből, talán kedvet kaptok az elolvasásához, mert ezt bizony el kellene olvani mindenkinek. Fiataloknak azért, hogy megismerjék egy 13 éves lány gondolatati, tetteit, a felnőttek pedig azért ....nem is tudom mért olvassák, én szomorú lettem tőle.Gyorsan kivégeztem, siettem, hogy megtudjam , hova is tarthat egy utcán élő nő...és hogy eljut-e oda, ahova szeretne ?

.

"Az ember képes szuperszonikus repülőgépeket és rakétákat küldeni a világűrbe, egyetlen hajszál vagy a bőr egy parányi részecskéje alapján képes azonosítani egy bűnözőt, olyan paradicsomot termeszteni, ami három hétig eláll a hűtőben, anélkül, hogy a héja megráncosodna, mikrochipen információk milliárdjait tárolni. Az ember képes hagyni, hogy emberek haljanak meg az utcán."

"Mielőtt Nóval találkoztam volna, azt hittem az erőszak a kiabálásban, az ütésekben, a háborúkban, a vérben van. Most már tudom, hogy az erőszak a csöndben is van, hogy szabad szemmel néha láthatatlan. Erőszak az idő, ami befedi a sebeket, erőszak a napok kérlelhetetlen láncolata, a visszafordulás lehetetlensége. Erőszak, ami kicsúszik a kezünkből, ami hallgat, nem mutatkozik, erőszak az, amire nincs magyarázat, ami örökre átlátszatlan marad."

.

"Az igazság az, hogy a dolgok azok, amik. Mindig a valóság kerekedik felül, az illúzió elillan, észre sem vesszük. Mindig a valóságé az utolsó szó.
Marin tanár úrnak van igaza, nem szabad álmodozni. Nem szabad reménykednünk abban, hogy meg tudjuk változtatni a világot, mert a világ jóval erősebb nálunk."

.

.

.

„...amikor elég erőt gyűjtök össze önmagamban, hogy reménykedni merjek, a reményeim megtépázva végzik, és a szívem még több darabra törik , mint azelőtt."

.

/Charles Martin: Végül a szeretet győz /

.

Meg tudunk -e szabadulni a gyermekkori traumáktól? Van-e elég erő egy emberben, hogy előröl tudjon kezdeni mindent, tiszta lappal , tiszta fejjel, mindent megbocsájtva?

Egyáltalán megtudjuk -e bocsájtani az ellenünk elkövetett, gyermekkori bűnöket?

A könyv két főszereplője, a két testvér, Tucker és Matthew mindent megtesznek, hogy ez sikerüljön nekik.

Érdekes könyv, de szerintem ilyen csak a könyvekben van. Én valahogy nem hiszek az ilyen féle megbocsájtásban. A bűnhődésben már inkább, hogy mindenki egyszer elnyeri méltó büntetését.

.

Itt a diószezon, igaz már jó ideje, de az idén valahogy nem bír lepotyogni. Azt mondják, a kevés csapadék miatt ez a kései dióérés.

És a dióval egyidőben a tök is beérett. Nem sok tököt vetettem az idén, pár faragni valót, és néhány fészek hokaidót.

Ezek itt a díszpéldányok.

Sütinek elrejtettem egy diót a tökök között, de mennyi esze is van, és milyen szimata.

.

.

No hát itt vagy, és ha már megtaláltalak, most játszok veled egy kicsit.

.

.

Aztán dobálta, futott vele, még csak meg nem unta...

.

Díszkáposzták és Erikák...

Egyszer megpróbáltam vetni díszkáposzta magot, de bizony elkéstem vele, mert nem lettek szép színesek, s alig volt levelük. Az idén elvetettem időbe, s most várom a színesedést. Állítólag ahogy rövidülnek a nappalok, úgy színesedik a díszkáposzta levele.

Az Erikákat úgy vettem, mert bizony fogalmam sincs , hogy ennek kapható-e magja.

.

Lassan október közepe lesz, de a lobélkák és muskátlik úgy virágoznak, akár nyár közepén. Nem is, akkor nem akartak a hőség miatt. Talán most hálálják meg azt a sok godoskodást, amit egész nyáron nekik szenteltem,

.

.

.

A sóvirágjaim első része már szépen megszáradt, most virágzik másodszor, s ha ilyen marad az idő ,ezt is megszárítom.

Majd alkotunk belőle valamit a borzaskata termés fejeiből, lampion virág érlénkpiros hólyagjaiból...majd ha vége lesz a kertezésnek tényleg...

.

.

No itt is van ő !...nagyon élénk, nagyon szépen szárítható puffadt kis hólyagocskáival...

.

.

Hát ő nekem egy varázslat , minden ősszel. Ahogy nől , növekszik egész nyáron, méteres virágszárakat növesztve, de csak vár és vár...s amikor itt a szeptember vége ,elkezdi növeszteni lila sisakjait...de tényleg, mint az apró kis sisakok.

SA-tól tudom, hogy mérgező, így elvittem a hátsó kerbe, a kisgyerek miatt, és most ott gyönyörködöm benne.

.

.

"Az öreg tölgy elálmosodott. A gyökerek csak úgy tessék-lássék szívtak fel egy kis táplálékot, nedvességet, mert a fa jóllakott már, s némelyik makk olyan kövér volt, hogy diónak is elmehetett volna. Ezek után fészkelődni kezdtek a bölcsőben, a földre néztek, ami az élet nagy kalandjának ígéretével csábította őket, s az őszi nap meleg, arany sugarai kitágították a kis csészéket, az éjszakai hideg összehúzta, másnap a meleg újra kitágította, s az öreg fa levelei zizegve sóhajtottak.

- Menjetek!

S a kis makkok fejest ugrottak a mélységbe.

Ekkor szólalt meg az erdő ősi, őszi távírója, és most már nem is hallgat el, amíg egy szem lesz a fán, mert az öreg fa küldi őket, és szólt már a szélnek is, hogy mozgassa meg az ágakat.

A szél elfolyva aludt a domboldalon, és kedvetlenül szedte össze magát, de az öreg fa tekintély volt az erdőn, és nem akart vele kikezdeni."

.

/Fekete István /

.

Az aradi sírra

.

Nem néztetek erőst, hogy szolgáljátok,

Ki fényesen majd jutalmazni tud,

Akit szolgáltatok egy árva hon volt,

Im sírotokra emlékkő se jut.

.

/Madách Imre /

.

Az osztrák császár könyörtelenül megtorolta a szabadságharc eredményeit. A haditörvényszék 1849 szeptemberében elrettentő ítéleteket hozott. A tizenhárom tábornokot felségsértés vádjával halálra ítélték. Az ítélet után azonban napokig nem történt semmi. A tábornokok és családtagjaik titokban reménykedni kezdtek, hogy az elítéltek mégis kegyelmet kapnak.

Október 6-a hajnalán azonban megjelentek a papok a tábornokok cellájában, hogy utolsó vigaszt nyújtsanak. Amikor beléptek a cellába, Aulich Lajos és Török Ignác olvasott, Láhner György a fuvoláján játszott, a többiek pedig búcsúleveleiket írták.

Először Schweidel Józsefet (svejdel), Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet (dezsőfi) és Lázár Vilmost vezették el. Velük golyózápor végzett.

Kilenc tábornokot kötél általi halálra ítéltek. Gyalogmenetben haladt a vesztőhelyre Poeltenberg Ernő (pöltenberg), Török Ignác, Láhner György, Knezich Károly (knézics), Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly (lejningen-vesterburg), Aulich Lajos (aulih), szekéren követte őket Damjanich János. A tábornokok elbúcsúztak egymástól. Damjanich már csak Vécsey Károly-lyal foghatott kezet. Vécsey büntetését súlyosbították, mert megtartotta a délvidéki sereget. Végig kellett néznie társai halálát. Ő már nem tudott senkitől sem elbúcsúzni. Damjanich holttestéhez lépett hát, és megcsókolta a kezét.

Olyan hősök ők akiket Magyarország történelmében csakis vérvörös betűkkel lehet illetni, mert a vérüket áldozták az országért.

Ugyanezen a napon, Pesten kivégezték Batthyány Lajost, az első magyar kormány miniszterelnökét. A magyar szabadság hosszú időre elveszett.

.

/forrás itt/

.

Kaptam a héten pár kiló almát, olyan mindenest.

Gondoltam megismétlem a tavaly talált rácsos almáspitét. Ez valami más, ahogy akkor is írtam, leheletnyi dióval megszórva / a receptben mogyoró volt/ és barack lekvárral megcsöpögtetve, majd a rácsot ráhelyezve sütöttem.

A receptet megtaláljátok itt, ha ki szeretnétek próbálni.

.