.
.
„...amikor elég erőt gyűjtök össze önmagamban, hogy reménykedni merjek, a reményeim megtépázva végzik, és a szívem még több darabra törik , mint azelőtt."
.
/Charles Martin: Végül a szeretet győz /
.
Meg tudunk -e szabadulni a gyermekkori traumáktól? Van-e elég erő egy emberben, hogy előröl tudjon kezdeni mindent, tiszta lappal , tiszta fejjel, mindent megbocsájtva?
Egyáltalán megtudjuk -e bocsájtani az ellenünk elkövetett, gyermekkori bűnöket?
A könyv két főszereplője, a két testvér, Tucker és Matthew mindent megtesznek, hogy ez sikerüljön nekik.
Érdekes könyv, de szerintem ilyen csak a könyvekben van. Én valahogy nem hiszek az ilyen féle megbocsájtásban. A bűnhődésben már inkább, hogy mindenki egyszer elnyeri méltó büntetését.
Utolsó kommentek