Minden, ami Amerika!

Ma megsütöttem a "Margit féle" túrós pogácsát. Igaz, nem állt egész éjjel a hűtőben, de azért egy délelőttöt ott töltött. Aztán délután kivettem, s hajtogattam háromszor, s vissza a hidegre, akár a krafli tésztát.

Nagyon finom! Igaz, nem annyira olcsó mint a töpörtyűs pogácsa, de ez, merem állítani, a pogácsák királya.

Köszönöm a receptet Margit!

Habos, omlós és mégis kissé ropogós!

S miközben sütöttem, kinéztem néha a madarakra is, ma reggelre jól átfagyott minden. No ez már olyan decemberi időjárás. Igaz, hogy én már vagy két hete etetem őket, de tudom, ahogy a fagyok jönnek, sokkal nagyobb az igényük...s nekünk is lesznek majd nyáron vágyaink...bárcsak minden kukacot össze szednének!

Ilyenkor megjelenik nálam a csuszka, és persze rengeteg a cinege...ilyen is , olyan is. Ha leesik az első hó, mindig többen vannak, teljesen ránk vannak utalva.

„Ha egy fiú narancsot ad egy lánynak, a lány iránta táplált szerelme megsokszorozódik.”

                                    /Jandy Nelson:Neked adom a napot/

.

                                       /ha ez ilyen egyszerű lenne …./

Gyorsan olvastam, hogy kiderüljön mennyi is lehet igaz a babonás hiedelmekből.Vagy azért olvastam gyorsan, mert nem bírtam letenni ...

Ismét mellé fogtam, mert teljesen mást vártam, s tudom akkor követem el a hibát, amikor annyi sok jó kritika közül válogatva, arra nem figyelek, hogy mennyi idős is a kritikus.

De azért mégis örülök, hogy elolvastam. Tele van művészettel, szeretettel, babonával.

Egész idő alatt Skyppy járt az eszembe még olvastam, s ha nyomon követi még a bejegyzéseimet, ezúton üzenem neki, menjen már be egy könyves üzletbe,lapozzon bele, s ha tetszik neki, úgy olvassa el…szerintem ő nagyon élvezné ezt a művet.

" Bár a legjobb dolgok mindig így érkeznek, máshonnan és máskor, mint ahogy az ember remélné. Akarod, szeretnéd, bízol benne, de ahogy múlnak a napok, fogy benned a hit is, s amikor aztán már lemondtál róla, nem is gondolsz talán rá, akkor csak úgy, szinte mellékesen egyszer csak bekövetkezik, amit annyira vártál.

/Kőrösi Zoltán: Szívlekvá/

Nem is tudom mit írjak erről a könyvről, kicsit mást vártam, de amit kaptam az sem volt rossz, szórakoztam esténként, megismertem "Magyar Sándor" teljes generációját, igaz mese szerű változatban, de nem bántam ,hiszen szeretem a meséket. Volt hogy nevettem ,annyira humoros volt a történet,  s volt olyan is , hogy nem bírtam befogadni a nyomorúságos életüket.Kb. két hétig olvastam, mert hát ugye közben telik a december, s ilyenkor már készülődni kell az ünnepekre. Takarítottam, sütöttem is már ezt azt/ lassan el is fogy/ dekorációkat készítettem, beszereztem némi ajándékot már, /de még nincs meg a teljes készlet/ temetőben voltam, behoztam a krizantém töveket , s ma viszek ki majd saját készítésű koszorúkat.

Azonkívül elmélkedtem a decemberi napsütésben, forró teát kortyolgatva, átgondoltam ezt az évet, mérlegeltem, mit tettem jól és mit rosszul, mi is az amit jövőre másképp csinálok. Szeretem ezeket az adventi napokat, a várakozás időszakát, és Kőrösi Zoltán annyira jól leírta  a meglepetés fogalmát..."egyszer csak bekövetkezik, amit annyira vártál..."....Azt kívánom szívem mélyén, mindenkinek jöjjön el ez a pillanat.

Perecet terveztem eredetileg, ki akartam próbálni a Margitnál olvasott perecet, de közben egy ismerős hozott egy nagy zacskó töpörtyű alját. Ez lett belőle, le sem daráltam, csak rászórtam a dagasztott tésztára és háromszor hajtogattam. Finom ropogós darabokkal pirosra sütöttem,  etette magát rendesen. A perec későbbre tolódott, de ki fogom próbálni biztosan, mert nagyon érdekel az a szódabikarbónás hatás...

Ezt a csokrot még múlt héten szedtem, a fagyok előtt. Annyi sok szép virágot hozott a hunyor, hogy csak ámultam.Máskor decemberben kezdtek csak megjelenni a bimbók, de úgy látszik ez a virág szereti a késő őszi napsütést.

Nem sokat olvastam ebben a hónapban, igaz még nincs is vége a novembernek, de sok volt a tenni valóm,kint is bent is. Nálunk is van két nagy diófa, igaz ezek az udvarban vannak, nem a kertbe, de mi is térdig gázoltunk a levéltengerben. A zöldségem már a pincében, azonkívül az összes muskátlit leszedtem az ablakokból,és ezt ablaktisztítás követte. Aztán ahol nem volt virág, az se maradhatott ki. Egyszóval most egy kissé megnyugodtam, és van időm erre-arra. Ma már neki álltam délután diót pucolni, és majd folytatom ahogy időm engedi.

S hogy mért is került ide ez a kosár? négy kis üveg lapult benne, száraz dunsztba. Egy ismerősöm egész télen "sült teát " iszik, egészséges, finom, egyszóval annyi dicséretet kapott, hogy nekem is ki kellett próbálnom. Egy kilogramm bogyós gyümölcsből , fél kilogramm barnacukor hozzáadásával sütöttem fél adagot. Mennyei, de négy üveg nagyon kevés. Lehet vásárolni is, de nagyon drága. Magyarországon "Frupka" néven árulják, nálunk "peceny caj".Jövő héten sütöm a további adagokat.Ismeritek ?

De este azért elő kerül a könyv is, mert erre szükségem van, a tévé nem érdekel túlságosan, helyette inkább olvasok, még el nem alszom.

Ez a Szabó Magda könyv még a régi könyvekből volt, és én nagyon szeretem Szabó M. írásait, ezt sem hagyhattam ki. Három részből áll a könyv, az első résznél majdnem félre tettem! Se eleje , se veleje...semmit sem értettem, sok név, bonyolult fogalmazás....egyszóval már tényleg ott tartottam, hogy ezt most kihagyom. És láss csodát, a másik kettő rész annyira jó volt, hogy nem bírtam letenni sem.Nagyon jó könyv...merem állítani. Olvassátok el ti is, s írjátok meg a véleményeteket.

Egy érdekes idézet a könyvből, így szemléli egy gyereklány a fényképalbumot...

Voltam bent a városban is, a Szemlélők után, és muszáj volt bekukkantani a könyves üzletbe, mikor megláttam ezt a kék könyvet ...Christina B.K.:Árvák vonata...nem bírtam ott hagyni.Egy remekmű, merem állítani. Most a dicsérő kritikák után vettem, és lám , igaznak bizonyultak.Gyorsan kivégeztem, és olvastam volna még tovább is, ha vége nem lett volna.Egy aprócska idézet a könyvből, hogy kissé felcsigázzam az érdeklődéseteket.

A nyáron kaptam jó pár régi könyvet egy ismerőstől, ahogy már láttátok mostanában nem sok új volt itt,de nekem teljesen mindegy, hogy új vagy használt, a lényeg mindig a tartalom.

Jókai Annát nagyon szeretem, és ezt a könyvet még nem olvastam. Egy novellás kötet, egyszerű , hetvenes évekből hozott történetek. Ez a könyve még nagyon a pályája kezdetén született, nem volt unalmas, de azért írt ő utána sokkal jobbakat...pld. a Ne féljetek, vagy a Szegény Sudár Anna...no ezek nekem már remekművek.Viszont én nem vagyok egy nagy kritikus, mindig a magam véleményét írom ide, s biztosan akad olyan is, akinek a novellák jönnek be jobban. De mivel én nagyon szeretem a műveit, úgy érzem mindent el kell olvasnom tőle, amit kézhez kapok.

Ma délután végre neki álltam az én angyalkáimnak. Annyi sok volt a terv a fejemben, és olyan sokáig készülődtem rá, beszerezve a hozzávalókat. A vége ilyen lett. Pár toboz aljú...

...és néhány szoknyás. Sokáig babráltam vele, nem ment olyan gyorsan , mint gondoltam, de annyira szeretem ezeket a természetes anyagból készült díszeket, hogy már ezért megérte.

Egy könyv, ami annyira felkeltette az érdeklődésemet, mikor is az ismertetőjét olvastam, hogy csak három napig bírtam a beszerzéséig. Nem tudom mi ez nálam, biztosan valami "mánia"/ mondják már rám páran/ de ha kell , akkor kell, annyira , mint a levegővétel. Nem bírnak elszakadni a gondolataim az áhított könyvtől, mindaddig, még nem olvashatom, kezembe nem tarthatom.

Rövid ideig tartottam a kezembe, csak három napig, ez a három nap is azért sikerült ilyen hosszúra, mert nem akartam, hogy vége legyen, s kicsit pihentettem a történetet. Kár, hogy ennyire kevés volt, én olvastam volna még tovább,esetleg hetekig.

Érdekes történet, sok-sok fájdalommal, és mégis benne a szerelem leküzdhetetlen mámora. Lebegtem olvasás közben , nem csak két helyszín között, de két érzés között is.

Nincs Auschwitz, de van mégis zsidó fájdalom, megmenekülés és felejtés...az is tetszett benne, hogy nem állandóan a kínok leírásával foglalkozik az író, hanem a túlélés után a szebb jövőt akarja...annyira akarja, hogy az már szinte csodának beillő, ahogy ezek a vágyak gyógyítani tudnak.

Nekem varázslatos volt ez a könyv, s ajánlom mindenkinek. Annyit azért elárulok, hogy aki írta, meg is rendezte , filmre vitte, s ha idő hiányban szenvedtek az olvasás terén, talán decemberben lesz annyi időtök, hogy a filmet megnézhessétek.

Két könyv között / már van másik/ jól esik egy kevés sült tök esténként. Ez a gömbölyű , fekete színű sütőtök,egy nagyon érdekes változat. Ketté vágom, teszek bele egy kicsi barna cukrot, meg pár szem aszalt vörös áfonyát, s ettől mennyei lesz az íze. A másik, a hagyományos sonkatök, ami az idén nagyon édes, semmit nem kap, ez így jó nekem, csak magában, puhára sütve.

Egy régebbi könyvet olvastam a múlt héten, ma fejeztem be. 1960-ban kiadott mű, s hogy őszinte legyek, a történet még régebbi benne, a negyvenes évek derekán játszódik. Ennek ellenére nagyon szórakoztató volt, élveztem a régi paraszt világ életét, a harcukat , küzdelmüket minden fillérért. Keserves sors volt az övék, és mégis....megpróbálták túl élni  azt a sok kemény megpróbáltatást, megalázást.

Még egy Petőfi idézetet is találtam benne...eddig számomra ismeretlen volt, de most elolvastam. Én általában szeretem a Petőfi verseket, és ez talán még sokkal szebb a többinél...

 "Édes hazám, Magyarország,
  Mi a bajod? bús az orcád,
  Az orcád bús, a könnyed hull,
  Alig vagy a fájdalomtul. "

/Petőfi Sándor :Kont és társai/

A hétvégén egy kis almás rétest sütöttem, majd másnap diós és mákos kiflit,  mert bizony a rétes nagyon kevés volt, csak egy adag leveles tésztából tekertem gyorsan.

 A kiflikbe kevés lett a diós, mákos töltelék, hát gondoltam megtöltöm az utolsókat egy kis Nutellával.Kissé izgultam, hogy nem fog-e kifolyni belőle, de láss csodát, benne maradt, és milyen finom is lett. Ezután majd bátrabban próbálkozok a mogyoró krémmel...és több rétest készítek.