Egy könyv, ami annyira felkeltette az érdeklődésemet, mikor is az ismertetőjét olvastam, hogy csak három napig bírtam a beszerzéséig. Nem tudom mi ez nálam, biztosan valami "mánia"/ mondják már rám páran/ de ha kell , akkor kell, annyira , mint a levegővétel. Nem bírnak elszakadni a gondolataim az áhított könyvtől, mindaddig, még nem olvashatom, kezembe nem tarthatom.

Rövid ideig tartottam a kezembe, csak három napig, ez a három nap is azért sikerült ilyen hosszúra, mert nem akartam, hogy vége legyen, s kicsit pihentettem a történetet. Kár, hogy ennyire kevés volt, én olvastam volna még tovább,esetleg hetekig.

Érdekes történet, sok-sok fájdalommal, és mégis benne a szerelem leküzdhetetlen mámora. Lebegtem olvasás közben , nem csak két helyszín között, de két érzés között is.

Nincs Auschwitz, de van mégis zsidó fájdalom, megmenekülés és felejtés...az is tetszett benne, hogy nem állandóan a kínok leírásával foglalkozik az író, hanem a túlélés után a szebb jövőt akarja...annyira akarja, hogy az már szinte csodának beillő, ahogy ezek a vágyak gyógyítani tudnak.

Nekem varázslatos volt ez a könyv, s ajánlom mindenkinek. Annyit azért elárulok, hogy aki írta, meg is rendezte , filmre vitte, s ha idő hiányban szenvedtek az olvasás terén, talán decemberben lesz annyi időtök, hogy a filmet megnézhessétek.

Két könyv között / már van másik/ jól esik egy kevés sült tök esténként. Ez a gömbölyű , fekete színű sütőtök,egy nagyon érdekes változat. Ketté vágom, teszek bele egy kicsi barna cukrot, meg pár szem aszalt vörös áfonyát, s ettől mennyei lesz az íze. A másik, a hagyományos sonkatök, ami az idén nagyon édes, semmit nem kap, ez így jó nekem, csak magában, puhára sütve.