Minden, ami Amerika!

Lassan vége a júniusnak is, de az életet élni kell tovább.Ha hőség van , az árnyékba szorulunk, megpróbáljuk elütni az időt kellemesen, 

Nem csak uborkaszezon van, de érik a vajbab is, s ha nem szedjük, bizony megöregszik, és élvezhetetlen lesz.

Szedem folyamatosan, még tart, virágzik, és nem csak esszük levesnek, főzeléknek, de kerül a fagyasztóba is.

A héten befejeztem Jodi Picoult legújabb könyvét, amit a lányával írt közösen.

Hát nem egy megszokott J:P. könyv volt, az biztos. Mese keveredik a valósággal, Hol itt vagyunk, hol ott lebegünk. Szeretem a meséket, még felnőtt fejjel is, de ez nem volt egy megszokott mese, talán egy fantáziadús képzelet leírása  mese és valóság között .

" Levendula ágastul, ugorj egyet párostul..."

Most ezt olvasom, de még nem értem a végére, így véleményt majd később írok...és persze közben vágom a levendulát, és kötöm.

A jelenlegi kis kedvencem, mert ilyen virágom még nem volt. Egy érdekes fajta Datura/angyalkürt/ ami nem csüngő virágú, hanem felfelé álló. Nagyon illatos, viszont az első virágok gyorsan elnyíltak. Nem tudom a kertben milyen tartós lesz, de próbára ültettem ki szabad földbe is belőle.

Jelenleg beszélgetünk, barátkozunk, és persze tanulmányozom azt, ami a legjobb neki.

Nem panaszkodhatom az idei borsó termésre.Láttam pár borsó ágyást a közlben, s bizony a madarak sok helyen tönkre tették a zöldjét, akárcsak az én káposztáim levelét. Telejesen szét csipkedték, nem maradt belőle semmi. A borsóhoz viszont nem nyúltak, és most napi renden főzöm a levest, fejtem a borsót, amíg lehet, mert sokáig nem tart.. Még a héten "fürdünk " benne, aztán úgy is fel lesz tépve.

Igen, igen! Ez bizony a "Margit féle diós-habos". Egyetlen jelzőt adhatok neki, finom!

Köszönöm a receptet Margit, tényleg gyorsan elkészíthető, és isteni sütemény.

Nagyon jó könyv volt...

"A. mindig azt mondta, ha udvarias akarok lenni, ne arról beszéljek az emberekkel, ami engem érdekel, hanem arról, ami őket érdekli."

/Harper Lee: Ne bátntsátok a feketerigót/

Érdekes dolgokat olvastam ebben a könyvben, ez az idézet éppen egy nyolc éves kislánynak szóló tanács, ami nagyon megszívlelendő szerintem.

Igaz, hogy ők nem rigók, de szerintem a természet csodái.Egy egész tengert képesek átrepülni, alig pár hónaposan. Mama , papa nem győzik hordani a sok finomságot nekik, hát szülőben is van ilyen is, meg olyan is.

Ha eper, akkor egyensúlytészta. Ezt a sütit nem lehet megunni, és bármilyen gyümölccsel készíthető. Még az is jó benne, hogy a melegben nem folyik a krém, csoki, ezt csak úgy bekapja az ember, és élvezi a finom eper zamatát. Gyorsan elkészíthető, és gyorsan elfogyasztható.

Jó időnk van, és ez jó a virágoknak is. Körben esik az eső, még a két kilométerre lévő faluban is esett minap, de nálunk bizony egy csepp sem volt. Öntözni és öntözni, és ők valóban meghálálják.

Ez a kis virág egy két éve leszúrt kis hajtáson jött. Ha jól tudom, ő a Lonc, és én már nagyon szerettem volna egy ilyent. Egy könyv kapcsán ismertem meg, amiban ódákat zengtek az illatáról, finomságáról. Majd mesélek még róla később, ha több virágja lesz, mert ez még csak az első.

Levelek között megbújva.

Az iriszeknek lassan lejár, de a fáklyaliliomok most vannak a csúcson.

Nagyon szeretem a törökszegfűket, de nem csak én szeretem őket, a lepkék is. A fényképezőgépet miattuk vittem hátra , de mire oda értem, egy sem akart pihenni, így ők most lemaradtak .

Ő egy későbbi fajta irisz, és még eléggé élénkek.

Egyetlen egyszer vetettem borzaskatát, azóta minden nyáron megörvendeztet, igaz mindehol van, és ami felesleges, ki kell tépni, mert tényleg dzsungel lesz.

 A háttérben már nyínak az évelő szarkalábok.

Ők a teraszon virítnak, szeretnek a félárnyékban, persze sok vizet igényelnek, akkor igazán szépek.

Gyűszűvirág minden mennyiségben, és alatta a kék harangvirág, szeretik ezt a meleg időjárást...én meg őket.

És eltelik a május is, nekem meg alig maradt időm írni a blogom.

Azért a májusban olvasott könyveim lefotóztam, hogy maradjon valami kis emlékem róluk, igaz, egy jó könyv felejthetetlen tud lenni, és még hetem múlva is kísér.

Anna Gavaldától már olvastam könyvet, és azért is választottam most ezt az új regényét, mert szeretem ahogy ír.

Most is hozta a formáját, adott nekünk egy érdekes történetet, ami elég megrázó, mégis az ember olvasás közben elkezd gondolkozni azon, , szabad- e sopánkodnia valamin is, ha itt , ebben a könyvben ilyen sorsot adott az élet a főszereplőnek.

Hát nem is tudom mit írjak. Milyen az , amikor egy ember egyszerre nagyon boldog és nagyon szomorú. Talán én még nem voltam ilyen helyzetben, de ahogy itt a szerző ezt leírja, az nagyon érdekes tud lenni. Ez a fiú, mármint a könyv főszereplője, kicsit félszeg lesz, nem is tudja hogy kell az ilyent kezelni/ én sem tudnám/ és mivel még nagyon fiatal, nagyon furának hat a viselkedése . De azért akadnak emberek, akik segítenek neki, hogy könnyebb legyen.

Az utolsó könyvem ebben a hónapban, Polcz Alaine: Asszony a fronton...nagyon kemény,nem csak gyomor kell hozzá, de erő és kitartás, hogy az ember ezt a sok szörnyűséget mind végig bírja olvasni...

Ha többet szeretnétek tudni a háború borzalmairól, akkor olvassátok el.

Hát most nagyon szűkszavú vagyok, de legközelebb majd sokkal hosszabb lesz a könyvbeszímolóm, most ugyanis egy nagyon jó könyvet olvasok..

Marci elhozta a biciklijét, és itt gyakorolt. Igaz, nekem ez a bicikli kicsit más, az én gyerekeimnek nem volt pedál nélküli biciklijük, hogy megtanuljanak egyensúlyozni, ők rögtön tekerték.

Pihenő! A dinnye magot persze ki kellett böködni, mielőtt neki látott.

Ők az én kis kedvenceim most, tavaly vettem egy hagyma csomagot, abban volt ez a különös irisz, azt hittem korán tavasszal virágzik, mint a törpe irisz, de várakozott. Gondoltam majd jövőre...de a múlt héten mégis kinyílt.

Csillagfürt, amit tavaly vetettem , egy magas , évelő virágmag csomagban több féle virág volt, mint ő is.

Bugás harangvirág...közte a sok tavaly kiszóródott borzaskata magja , ami úgy kel mint a gyom.

Szintén az évelők között volt, egy fajta len. Reggel csupa kék, este semmi sem marad. Másnap megismétli.

Egy kis csoport az évelőkből, szelíd pipacsk, margaréta és a lilát nem ismerem. Aki tudja mi ez, írja meg nekem.

És őt a végére hagytam, szintén egy ősszel ültetett gumó, amit nem ismertem eddig. Őszre piros kis termések magasodnak a föld felett- ami itt még a sárga porzó.

Aztán olvastam egy könyvet, és írtak benne a kontyvirágról. Rákerestem a neten, hogy milyen is lehet az? Hát akkor jóttem rá, hogy nekem ilyenem van. Egyszóval ő a kontyvirág.

Egy nagyon jó könyvet hoztam.Sokáig olvastam, igaz, de nem unatkoztam egy pillanatra sem. A kertezés miatt megszaporodtak a munkák is, no és nem akartam elsietni, szerettem volna , ha sok megmarad nekem ebből a csodás könyvből.

Művészek és művészet! Hát egy ilyen könyv olvasása közben ébredek rá, mennyire keveset is tudok a művészetrő, Igaz , ebben a könyvben fő téma a keresztrefeszítés megfestése, hogyan, hányan is örökítették meg Jézus halálát a keresztfán, de nekem ez egy nagyon érdekes téma volt. Nem is olyan régen , Húsvétkor , megnéztem azt a bizonyos filmet, amit annyira tiltott az egyhéz annak idején. Akkor kihagytam, mert túlságosan nagy volt a visszhang, de gondoltam most pótolom. Kár volt! Nagyon fölkavart, szinte hihetetlennek találtam az egész filmet, és persze hetekig itt kavargott a fejemben.Ahogy a sok kínzás megtörtént, és a sok vér, már a felénél meg kellett volna halni Jézusnak. Az járt akkor a fejemben, hogy vagy azért bírta olyan sokáig, mert ő Isten gyermeke, vagy a film rendezője a nagyon nagy fájdalmat akarta megmutatni,amit egy valódi ember sose bírna ki.

Ha van Isten,s én hiszek benne, ennyi fájdalmat nem tűrt volna el...ez a film egy fantázia dús rendező túlzásából pattant ki....kegyetlen!!!

Itt, ebben a könyvben van egy érdekes rész a keresztre feszítés pillanatáról, amit nem bírok elfelejteni...a két fiatal éppen Grünewald festményéről beszélgetnek, miközben megcsodálják az alkotást.

"-Ha Jézus az igazság, akkor mondhatjuk, hogy Isten leszögezte, hogy mi az igazság?- kérdezem ,közben remélem , hogy Jakob ezt viccnek fogja fel.

-Furcsán fogalmazol, de Isten leszögezte, hogy mi az igazság. Egyszer és mindenkorra."

No mindegy, a könyv olvasása közben megint vissza tértek a látottak, s nem bírok szabadulni tőle...pedig ez a könyv még sok másról is szól.

Például az őszinteség percéről. Mennyire is vagyunk őszinték? Egyáltalán milyen gyakran gyakoroljuk az őszinteséget? Ne gondoljatok itt nagy dolgokra, csupán apró kis szösszenetekre, mint pl. amikor meglátod a barátnő új függönyét, és azt mondod- de jó!- s közben azt gondolod- förtelmes. Eszed a levest délben, és kanalazod nyugisan, finom, mondod, viszont egyáltalán nem ízlik, de kint bánts meg, aki megfőzte neked? Ugye hogy nem is annyira egyszerű dolog sokszor őszintének lenni, mert hát mi lenne, ha mindig kimondanád a teljes igazsot? Gondolkoztam ezen...hogy is vagyok én ezzel? És ti?

Aztán itt van a harmadik mozzanat, ami érdekes a könyvben, két fiatal találkozása...a múvészet hozza őket össze, és a végére valami teljesen más érzések kezdenek kavarogni körülöttük, mint az elején. Talán egy kissé lélektani könyv is .

"A legszomorúbb dolog, amit el tudok képzelni, az az, hogy van Isten, de nem szeret engem."

/Bjorn Sortland: Az őszinteség perce/

És ismét eltelt egy év. Marci ma betöltötte a negyedik életévét.

Dióst tortát sütöttem, pókhálóval és pókkal. Hát először nagy gondban voltam, mert a pók lábai nem akartak megállni , aztán még egy próbát tettem, a második olvasztott csokit tisztán próbáltam formázni,nem olajjal. S lám sikerült. A széle nem lett a legszebb, de a belseje puha , diós süti, diós krémmel.

Károlyi Amy:
Nagyon kis fiúk dala


Anya kezét fogni jó,
száraz és meleg.
Kerül árok és gödör,
ha vele megyek.

Anya kezét fogni jó,
hogyha kutya jön,
anya kicsit mosolyog,
a kutya köszön.

Anya kezét fogni jó,
hogyha hull a hó.
Egy szavára elkerül
minden hógolyó.

Kék köténye az öböl,
én meg a hajó.
Hajózik a képzelet,
alszik a hajó.