Egy nagyon jó könyvet hoztam.Sokáig olvastam, igaz, de nem unatkoztam egy pillanatra sem. A kertezés miatt megszaporodtak a munkák is, no és nem akartam elsietni, szerettem volna , ha sok megmarad nekem ebből a csodás könyvből.
Művészek és művészet! Hát egy ilyen könyv olvasása közben ébredek rá, mennyire keveset is tudok a művészetrő, Igaz , ebben a könyvben fő téma a keresztrefeszítés megfestése, hogyan, hányan is örökítették meg Jézus halálát a keresztfán, de nekem ez egy nagyon érdekes téma volt. Nem is olyan régen , Húsvétkor , megnéztem azt a bizonyos filmet, amit annyira tiltott az egyhéz annak idején. Akkor kihagytam, mert túlságosan nagy volt a visszhang, de gondoltam most pótolom. Kár volt! Nagyon fölkavart, szinte hihetetlennek találtam az egész filmet, és persze hetekig itt kavargott a fejemben.Ahogy a sok kínzás megtörtént, és a sok vér, már a felénél meg kellett volna halni Jézusnak. Az járt akkor a fejemben, hogy vagy azért bírta olyan sokáig, mert ő Isten gyermeke, vagy a film rendezője a nagyon nagy fájdalmat akarta megmutatni,amit egy valódi ember sose bírna ki.
Ha van Isten,s én hiszek benne, ennyi fájdalmat nem tűrt volna el...ez a film egy fantázia dús rendező túlzásából pattant ki....kegyetlen!!!
Itt, ebben a könyvben van egy érdekes rész a keresztre feszítés pillanatáról, amit nem bírok elfelejteni...a két fiatal éppen Grünewald festményéről beszélgetnek, miközben megcsodálják az alkotást.
"-Ha Jézus az igazság, akkor mondhatjuk, hogy Isten leszögezte, hogy mi az igazság?- kérdezem ,közben remélem , hogy Jakob ezt viccnek fogja fel.
-Furcsán fogalmazol, de Isten leszögezte, hogy mi az igazság. Egyszer és mindenkorra."
No mindegy, a könyv olvasása közben megint vissza tértek a látottak, s nem bírok szabadulni tőle...pedig ez a könyv még sok másról is szól.
Például az őszinteség percéről. Mennyire is vagyunk őszinték? Egyáltalán milyen gyakran gyakoroljuk az őszinteséget? Ne gondoljatok itt nagy dolgokra, csupán apró kis szösszenetekre, mint pl. amikor meglátod a barátnő új függönyét, és azt mondod- de jó!- s közben azt gondolod- förtelmes. Eszed a levest délben, és kanalazod nyugisan, finom, mondod, viszont egyáltalán nem ízlik, de kint bánts meg, aki megfőzte neked? Ugye hogy nem is annyira egyszerű dolog sokszor őszintének lenni, mert hát mi lenne, ha mindig kimondanád a teljes igazsot? Gondolkoztam ezen...hogy is vagyok én ezzel? És ti?
Aztán itt van a harmadik mozzanat, ami érdekes a könyvben, két fiatal találkozása...a múvészet hozza őket össze, és a végére valami teljesen más érzések kezdenek kavarogni körülöttük, mint az elején. Talán egy kissé lélektani könyv is .
"A legszomorúbb dolog, amit el tudok képzelni, az az, hogy van Isten, de nem szeret engem."
/Bjorn Sortland: Az őszinteség perce/
Utolsó kommentek