Minden, ami Amerika!

Voltaire:
A legfőbb jó

.

Az ókorban sokat vitatkoztak a legfőbb
jóról. Ugyanennyi haszna Iett volna, ha
arról elmélkednek, hogy mi a Iegfőbb
kék, a legfőbb vagdalt hús, a Iegfőbb
menés, a legfőbb olvasás es így tovább.
Mindenki úgy tesz jót, ahogy tud, és
annyit, amennyire a maga módján ké-
pes..
A legfőbb jó az, ami oly nagy élve-
zetet okoz, hogy képtelen vagy bármi
mást érezni rajta kívül. Éppígy a legfőbb
rossz minden más érzéstől megfoszt.
Íme, az emberi természet két véglete,
mindkettő csupán egyetlen pillanatig tart.
Krantór, a nagy meseköltő azt írja,
hogy az olimpiai játékokon felbukkant a
Gazdagság, a Kéj, az Egészség és az
Erény, hogy egymással birokra keljenek
az almáért.
A Gazdagság így szólt:
- Én vagyok a legfőbb jó, mert ál-
talam mindent megszerezhetsz.
A Kéj ekképpen cáfolt rá a Gazdag-
ságra:
- Engem illet az alma, hiszen a gaz-
dagság csupán ahhoz kell, hogy általa
eljuss hozzám.
Ekkor az Egészség emelkedett szóra:
- Nélkülem nincs kéj, így haszon-
talan a gazdagságod.
Az Erény pedig így érvelt:
- Az arannyal tele erszénnyel, ren-
díthetetlen egészségben, a legnagyobb
gyönyörök közt is nyomorult vagy, ha
helytelenül élsz.
Platón almáját Krantór az Erénynek
adta meséjében.
Ám e kedves történet nem oldja
meg a legfőbb jó kérdését. Az erény
ugyanis nem valamiféle ló, hanem kö-
telesség. Semmi köze a kellemes vagy a
fájdalmas érzésekhez. Az erényes ember,
ha vesekő vagy köszvény bántja, ha min-
den oltalomtól megfosztják, ha nincs se
barátja, se kenyere, ha üldözik, ha lánc-
ra verik - igencsak boldogtalan. Míg a
zsarnok, aki sanyargatja, éppen új ked-
vesével hempereg baldachinos ágyán -
igencsak boldog.
Nos, válaszolj, kit becsülsz többre: a
sanyargatott bölcset, vagy zsarnokát?
Mondd ki bátran, melyiket szereted, és
melyiket gyűlölöd?
Ha az erényes szerencsétlent be-
csülöd inkább, egy újabb kérdést sze-
gezek neked: tudod-e, hogy a láncra vert
bölcs dühöng méltatlan helyzetében?

.

"Nem lehetek mindig mindennek az ura. Néha hagynom kell, hogy mások vigyázzanak rám, olyanok, akikben megbízhatok."

/Laurell Kaye Hamilton/

.

Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódik. A magyar nyelvterületen jól ismert szólás: „Megrázza még szakállát Gergely", vagyis előfordul, hogy e napon havazik: „Megrázta szakállát Gergely". Csépán Gergely hetében vetették a krumplit. Sokfelé alkalmasnak tartották e napot a búza, rozs, hüvelyesek és a palántának való mag földbe tételére. Szlavóniában Gergely és József napja között vetik a lent. Topolyán ezen a napon szórták el a mákot, mert úgy vélték, hogy akkor nem lesz férges.

.

Magyar Néprajz

.

Remélem havazni azért nem fog, de az eső már itt van...csendesen szemerkél, és eszében sincs tovább állni...

.

"Régebben azt hittem, hogy minden rajtam múlik. Úgy gondoltam, ha mindent megteszek a kívánt eredményhez, elégedett leszek. Eszembe sem jutott, hogy csak emberi oldalról tudom megközelíteni a dolgokat, nem vagyok Mindenható. Régebben úgy gondolkodtam, nincsen lehetetlen csak tehetetlen. Ma másképpen élem az életem, nem csak tudatában vagyok annak, hogy emberből vagyok, hanem érzem is. És ezzel együtt az emberi korlátaimmal is tisztában vagyok.

Ma ezt mondom magamnak, úgy szeretném, ezt vagy azt (céljaim vannak) megteszek mindent érte emberi oldalról, viszont már nem görcsölök rá, és a következő mondattal engedem el, Legyen meg a Te akaratod. Sokkal könnyebben élem így az életem."

 

/Melody Beattie/

.

Rózsa vagy százszorszép, tudom nagyon különböző....igaz, sosem voltam büszke, égig érő virágszál, de mindig sokat vállaltam , talán többet is mint bírtam...

...már megelégszem azzal is, ha rám épp úgy fúj a langyos tavaszi szél...igaz, lejjebb virítani kicsit más, hiszen az a veszély áll fent, hogy akár rád is taposhatnak, akik nem figyelnek eléggé,és csak mennek az orruk után....de én mégsem félek, mert aki figyelembe veszi mások értékeit is, az biztosan vigyáz minden lépésére, nehogy kárt okozzon a sietős lépteivel...s talán még le is hajol, hogy pár percet elidőzzön az apró virágcsodák felett...

.

Baracklekváros linzerek...

Igaz, hogy piszmogó munka minden egyes kis virágot kivágni, sőt a felének a közepét is, de megéri.

Másnap nagyon jól esik a tea, kávé mellé...és ha marad belőle, nagyon jól tárolható .

.

Tavaszi szél vizet áraszt,
virágom, virágom.

Minden madár társat választ,
virágom, virágom.

.

A múltkor nem egy, de három könyvvel ajándékoztam meg magam az antikváriumban.

Salingert már kivégeztem, s talán a sors adta kezembe akkor , ott , Orwell Állatfarmját.

Időszerű olvasmány a parlamenti választások előtt...

Most már csak egy dolgunk van: ajkunkon a szlogennel elmenni szavazni : „Minden állat egyenlő, de vannak állatok, melyek egyenlőbbek."

Még hogy ez egy tündérmese ....hm....egy igaz tündérmese...

.

Tegnap befejeztem a Salinger Zabhegyezőjét....

Kicsit csalódott vagyok, valahogy többet vártam ettől a könyvtől, vagy lehet hogy azért van ez az érzés bennem, mert annyira vágytam rá, de nem azt kaptam amit vártam....

Valamire azért jó lesz ...észben tartani , hogy mire is képesek és mire nem ! a zabolátlan fiatalok. Azok, akik semmitől sem rettennek el, nem törődve a hozzájuk közel állók érzéseivel sem...nem érzik még a jövő súlyát, csak a mának élnek .

Nem álltalánosítok....szerintem azért ez a fajta nem annyira sűrű, mint népszerű inkább...pedig ha tudnák, amit még nem tudnak...

.

A szél a házakig jött velem
udvarolt hogy elvigyen
ígért mindent. Nevettem.
Azért volt ily jó kedvem
mert igazán szerettem.
Vele azért nem mentem
Csak a kendőm engedtem
hogy elvigye.

.

/Bálint Lea/