Minden, ami Amerika!

Kaptam egy kiló glutén mentes lisztet, és nem csináltam vele semmit. Aztán a minap átnéztem az élelmiszereket, mi hiányzik, mit kell vásárolni, és minek van már kevés ideje a szavatosságig. Hát ennek a lisztnek már nem sok volt, és így neki álltam megsütni a mazsolás kalácsot, amit a lisztes zacskón találtam.

Az eredmény magáért beszél, gyönyörű magas , sárga kalács lett, viszont aki örök életében búzalisztet használt, ennek az ízét meg kell szoknia. Finom volt, eperlekvárral megkenve, kávé , kakaó mellé nagyon jó, sőt egészséges is. Én nem vagyok lisztérzékeny és tejérzékeny sem, de néhány próbát azért megér, hogy ezt is megkóstoljam.

No ki szereti az almát? Ha esik a hó, én szívesen fogyasztom !

Most tartok ott, hogy elfogyott minden energiám.Már két napja befejeztem ezt a könyvet, de nem volt erőm lefényképezni, felrakni...pedig már belekezdtem az újba. Meggyógyultam úgy ahogy és nem feledkeztem meg a vitaminokról sem, amit naponta beveszek, mégis valahogy nem bír kisütni a nap , se kint, se bent. Fogalmam sincs mi segítene kicsit több erőt gyűjteni, de mostanában éjjel -nappal aludnék, amit persze nem lehet, így olyan félálomban végzem a napi teendőket, és vágyakozom a napsugár után.

A könyv! Jó volt, az első könyv M,O Farrell-től, de van még neki három másik, és állítólag sokkal jobbak mint ez volt / kritikákat félre dobva, nekem ez is tetszett/ ...egyszóval majd ha lesz rá keret, meg idő, megpróbálok beszerezni tőle még legalább egyet.

Szép történet, olyan várakozással teli, siettem olvasni, hogy tudjam már meg, mit is tartogat a sors két fiatalnak...mert itt bizony az égiek segíthettek, hogy két teljesen más kontinensen élő ember egymásra találjon.És az idézet, amit a könyvből választottam...

" Az anyaság világos, előre megírt dolog.Azzal a kilenc hónappal, amelyet az ember egy másik lénybe bezárva tölt el, életre szóló, megíratlan szerződést köt, amit soha nem lehet megsemmisíteni. Az apaság azonban bizonytalan, meghatározatlan, és szinte semmi másból nem áll, csupán egy űrbe kilőtt, farokkal ellátott sejtből. "

/gondolta ezt egy fiú, aki sosem ismerte apját, s elindul megkeresni azt a helyet, ahol élhetett valamikor/

" Azt írd, ami idebent van, mert kell, mert kedvedre szolgál, de sohase azért, hogy megnyerd valakinek a tetszését.....Az a legfontosabb, hogy igazat írj. Nem megközelítőt. Ne alkudj meg a szavak legkönnyebb kombinációjával. Keresd meg azokat, amelyek pontosan megmagyarázzák a gondolataidat. Az érzéseidet."

...de hát itt van még egy idézet...nem sokkal utána....

" Ó, átkozott hiúság, hogy vágyunk az elismerésre!"

A héten befejeztem Kate Morton:Távoli órák című könyvét. Jó volt, kissé hasonlított a Döglött akták- hoz, de nyomozók nélkül. Régen élt emberek , régi művekkel és régi tettekkel. De hát olyan nincs, hogy valamire ne derülne fény, akár évtizedek múltán is kitudódik  az igazság, Minden tettünk húz maga után valamit, ebben biztos vagyok.

S ha már művészcsaládé a főszerep, hát az író gondoskodik róla, hogy oktasson minket, hogy is ragadjunk tollat, ha írni kezdünk

...és ma sütöttem egy jó tál töpörtyűs pogácsát is, próbáltam a Marcinak perecet formálni, de eléggé eldagadt.

A sós perecnek biztosan van valami más , egyszerű receptje, mert ezt alig tudtam sodorni, szerintem a rétegek miatt.

FEBRUÁR 2. GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY NAPJA

" Mint az ünnep neve is elárulja, ilyenkor szoktak gyertyát szenteltetni a katolikus falvakban. A hagyományos, magyar paraszti társadalomban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embereket. Keresztelésig az újszülött mellett világított, hogy a „pogánykát” ki ne cseréljék a gonosz, rossz szellemek. Amikor a fiatal anya először ment a templomba az ún. egyházkelőre vagy avatásra, szintén szentelt gyertyát vitt a kezében. Gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, „hogy annak fényénél múljon ki a világból” . Szentelt gyertya égett a halott mellett is. Mindenszentek napján és halottak napján, de más nagyobb ünnepeken, húsvétkor és karácsonykor is meggyújtották. Ugyancsak az egész nyelvterületen elterjedt hiedelem volt, hogy vihar, égzengés, villámlás és jégeső ellen szentelt gyertyát kell gyújtani. Valószínűleg hasonló védelmi célzattal falaztak szentelt gyertyát az épülő házba is. A Szeged vidékiek a szentelésről hazatérve a kilincsre is helyeztek egy kis darabot a gyertyából, hogy békesség legyen a házban. A gyümölcsfákat is megveregették a szentelt gyertyával, hogy bőven teremjenek .

A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték. Turán például a belüknél összekötött gyertyákat a szentképre akasztották. Az Ipoly vidéki falvakban többnyire három gyertyát szenteltettek meg, a kisebbet égzengéskor, viharkor vették elő, a nagyobbak közül az egyiket a nagybeteg vagy a haldokló kezébe adták.

Ugyancsak általánosan elterjedt időjárás- és termésjósló hiedelmek kapcsolódnak ehhez a naphoz. Közismert a medvével való jóslás: ha ezen a napon kisüt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a hideg. Általában úgy vélik, hogy ha február 2-án jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ellenkező esetben a Mura-vidéken úgy tartották

     Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fúj a szél,

     Nem tart sokáig a tél.

A Drávaszögben a tél várható hosszára jósoltak oly módon, hogy gyertyát szúrtak a földbe. Amilyen mélyen a sárba lehet a gyertyát dugni, olyan mélyen fog még megfagyni a föld – vélték  Közismert regula: „Ha fénylik gyertyaszentelő, az isiket szedd elő!” – azaz még fűteni kell.

 Az időjárással összefüggésben a várható termésre is jósoltak. Például a szlavóniai magyarok ezen a napon esőt vártak a jó termés reményében. A Bács megyei Topolyán úgy tartották, hogy minél hosszabb jégcsapok lógnak e napon az ereszről, annál hosszabb kukoricacsövek teremnek majd. Jászdózsán úgy mondták: „Ha gyertyaszentelő fényes, akkor szűk termés lesz!”

/forrás:Magyar Néprajz/

Most már nem is tudom mit gondoljak, s higgyek -e a jóslatoknak, mert itt bizony ma nagyon sütött a nap...most várhatunk még negyven napig, hogy megérkezzen a tavasz ??? A medvékről viszont nem tudok még semmit, vajon mit csinálhattak ma ?

 Itt a farsangi fánk zamatos ízével...Így mondja az unokám, s közben hallgattuk az aranyos mondókát és ettük a finom szalagos fánkot .A receptet Margittól hoztam, itt is köszönöm szépen, nagyon finom és tényleg szalagos.

/Katt a címre  s lessétek meg a gyerekekkel/

 Tegnap készítettem egy kis rétest. A meggy a mélyhűtőben várt a sorsára, tésztát sem dagasztottam most ,vettem leveles tésztát, s azt sodortam ki. Gyorsan meglett, és gyorsan fogyott!

Azért ilyenkor január táján eszembe jut ám nagyanyáink élete, mennyivel könnyebb nekünk , hogy mindent el tudunk raktározni a fagyasztóba. Cukorborsó levest is főztem, és a borsót is onnan halásztam elő. Most mit mondjak ...bizony jól esik eme háztartási gép gyengéd gondoskodása,rejteget hónapokig, majd elő varázsol a télben mindenféle finomságot.

Ha karácsonyra nem is, de január végére megérkezett az igazi fehér tél, sok hóval. Nagy a forgalom az etető körül, egymást váltják a kis éhes madarak.

És közben elfogynak lassan a karácsonyi könyveim, már nem sok van belőlük.

Czipper Ágota könyve nem egy mindennapi mű. Olyan akár egy A.Matthews, vagy egy Osho élettapasztalatokat osztogató tanításai, mégis egészen más, mert a saját bőrén tapasztalta a tanulást. Nem tudom mennyi igaz, és mennyi elképzelt ebből  a történetből, de mindenhogy  kemény hónapok lehettek számára , ha ezt kibírta. Hatalmas lelkierőre és kitartásra volt szüksége, hogy ártatlanul tűrte a megpróbáltatásokat egy görög börtön falai között és hozzá még a végén egészen  ironikusan írja meg szabadulása történetét.

Egy idézet a könyvből, ami talán megmutatja , hogy egyszer fent , másszor lent....mégis minden gödörből van kiút...

"Mikor azt hiszed, hogy beleszoktál egy megalázó élethelyzetbe, és már nem érhet új megpróbáltatás, általában a sorsod úgy ítéli, túl nagyképű vagy, és ad egy pofont, csak hogy tudd, a gödör alja még odébb van."

.

/Czipper Ágota: 144 ártatlan nap/