Minden, ami Amerika!

A díszcsalánjaim, amiket úgy vásároltam, szaporítás céljából. Nekem nagyon kedves ez a virág, nagyanyáink régi korát idézi, és bizony ritkán találkozom mostanában velük. Kerestem a magját, mert lehet arról is szaporítani, de nem találtam egyész tavasszal sehol. Most majd megpróbálkozom hajtás dugvánnyal.

Hát nem is tudom mit írhatnék erről a könyvről. Nagyon jó kritikákat kapott, nekem még sem jött be annyira nagyon.

A könyv főszereplője elvesztette nővérét, s nem bírja feldolgozni. Egyetlen levéllel kezdődik, ami házi feladat, de aztán nagyon sok levél íródott különböző halott múvészekhez. Én nem vagyok annyira nagy rajongójuk ezeknak az elhunyt amerikai sztároknak, akik nem normális halállal haltak, talán azért állt tőlem távol ez a könyv.

A lány története is eléggé labilis, annyira keresi az útját, , hogy az már szinte fáj.

Nem muszály elolvasnotok, nem sok veszteni valót látok ebben a könyvben.

Egy könyned lányregény! Még két nap esett az eső , kivégeztem. Semmi borzongás, semmi izgalom, nyugodt,szórakoztató irodalom. Szép befejezés, mint egy mesében...."és még ma is élnek , ha meg nem haltak."

A hétvégén befejeztem ezt a nagyon jó könyvet. Egy kisfiú, aki  gyengénlátó, mégis többet lát mindannyiunknál.Tele szeretettel, odaadással a nagyanyja iránt, s végül ahogy minden jó elnyeri a jutalmát, ő is részesül elismerésben. Érdemes elolvasni és látni a világot egy kilenc éves szemével.Mit is látnak ők, a gyerekek, és mi mindent nem veszünk mi észre?

Szombaton sütöttem egy kis almáspitét is, és most nem a megszokott módon szeleteltem, legyen egy kicsit más, egy kicsit érdekes. Az íze persze ugyan az , mint a régi, talán annyiban különbözött tőle, hogy most szórtam az alma hegyé egy kis diót, és barack lekvárral is megbolondítottam.

A múlt héten lehoztam a tavaly termett tököket, lesmirgliztem és próbáltam kifesteni. Volt ,hogy elcsurgott a festék, de nem adtam fel, újra festettem,hagytam száradni, s a végeredmény ilyen lett.

Nagyon szeretem a hagymás virágokat, csak az a baj, hogy némelyik második évben valami miatt nem virágzik.

Tavaly volt egy sokszirmú tulipán fajtám, az idén csak levele van. Egy ismerős azt mondja, talán speciális földre lenne szüksége. Tudtok erről valamit? Ez már a második esetem a sokszirmúkkal.

" Furcsa volt , hogy elmegy .Hiszen addig kétségbevonhatatlan, hiánytalan volt a jelenléte a mi ifjú életünkben. Mindig ott volt. Mi voltunk a karrierje, arról a másik világáról már rég lemondott. Helyette azt választotta, hogy ránk vigyáz éjjel-nappal, állandó készültségben. Amint később egyszer elmondta nekünk, mi voltunk az ő védőpajzsa az ajtón kopogtató rendőr ellen, meg a telefonáló idegen ellen, aki komor hangon közli vele, hogy az élete megint darabokra szakadt: mi védelmeztük a befoltozhatatlan szakadás ellen, amely a szívnél kezdődik.

Ott, az ágyon ülve egyszer csak tudatosultak bennem anyám erényei, szinte számba vettem őket úgy, ahogy mások csak akkor teszik, ha sírfeliratot kell írniuk. Hangtalan volt a félelmem, csakúgy , mint az ő sokszorozódó sejtjei .Anyám gyönyörű volt. Ha beszélt, a két csodaszép keze magasba emelte a társalgást, és ha süket lett volna, olyan elegánsan fejezte volna ki magát jelnyelven, mint a versben beszélő költő..Elnéztem a szemét: kék volt , nagyon kék, akár az enyém. Addig énekeltem magamban azt a színt, amíg végül elöntötte a bensőmet, mint a tengervíz.

Anyám megállt, nyújtózott egyet, és gyöngéden a mellére tette a kezét ;talán búcsút mondott a csomónak, vagy talán elképzelte, milyen lesz, amikor kivágják .Vagy talán a benyúló kezet képzelte el.

Megborzongtam ,és közöltem:- Nekem is van egy csomóm.

- Hol? -kérdezte anyám.

És akkor a torkomra mutattam, anyám pedig magához vont, és átölelt, és megcsapta az orromat az ingei közül kiszökött levendulaillat

.- Meg fogsz halni?- kérdeztem, ő pedig elnevette magát, mintha viccet mondtam volna, és az a nevetés többet jelentett nekem akárhány „Nem”-nél."

/Sarah Winman:Aminkor isten nyúl volt/

Két testvér szeretetét írja le ez a regény, s talán nem is lenne annyira különös,hiszen van ilyen,viszont egyik a másikat annyira ismeri, hogy elképzelhetetlen az egymás nélküli élet. A közös emlékek, a tudat, hogy ők szavak nélkül értik egymást bármilyen helyzetben..Ragaszkodás a másikhoz, talán így is fogalmazhatnék.

Amikor mindketten barátokra lelnek, pontosan annyira erős a barátságuk is mint a testvériségük. S hogy a szülői szeretet mindezek fölé kerül, az nem is lehet vitás.

Hogy hívő valaki, vagy ateista szerintem ez egyáltalán nem befolyásolja az emberek tulajdonságát, a jó jó marad, bármiben is higgyen.

Volt még három adag rétes tésztám a fagysztóba, és persze meggyem is, pár zacskóval, így tegnap csináltam egy kis meggyes rétest...Margittók kaptam kedvet , és az is igaz , régen volt már rétes.

Még készítettem , az járt a fejemben, milyen jó is, hogy nem kell semmiért a boltba futni, elég a hűtőt kinyitni, s készülhet is a finomság, amit persze mindenki szeret. Ismét veszek a fagysztott tésza készítéséhez hozzávalókat, s lesz megint 12 adag rétes tésztám. Könnyú a kész tésztát este elő venni, s másnap lehet vékonyra sodorni, tölteni.

Délután meg kedvet kaptunk a madártejhez, és most kicsit jobban is tojnak már a tyúkok, van elég tojásom, nem tartott semeddig elkészíteni egy tál finom, vanília ízű madártejet.

Három barátnő kölcsönös szeretetét, bizalmát olvashatjuk ebben a könyvben. Nem akármilyen életük volt , és a kötődés hármuk között olyan erős, hogy szinte szétválaszthatatlanok. De vajon hogy is alakult ki ez a meghitt berátság közöttük? Ha elolvassátok a könyvet, megtudjátok. Jó szórakozást hozzá!

Három napig nem volt jó a gépem, aztán jó lett, de nem volt időm.Azért az olvasást sosem szüneteltetem.

Nagyon jó volt ez a könyv, talán majd később írok róla bővebben, hogy kedvet csináljak hozzá, de aki szeret olvasni, annak nagyon ajánlom.

Ma kint voltam a temetőben , virágokat ültettem, és eszembe jutott ez a könyv. Beszélgettem az elhunytakkal, csak úgy magamban...nehogy már azt higgye valaki, hogy süsü vagyok...elhiszem , hogy mind a mennybe vágyunk!

Ezt a hájas karaflit még múlt héten szerdán sütöttem, s talán ilyen jól még sosem sikerült. A tévében láttam egy készítési módott, s most pontosan követtem az utasítást, háromszorra raktam rá a lisztel eldolgozott hájat, forró késsel vágtam fel, s magam is meglepődtem , hogy mekkorák lettek. Igen, a Gasztroangyalban láttam, onnan lestem el.

Fárasztó hetem volt, de azért a hétvégén befejeztem még egy könyvet, viszont még nem fotóztem le, de hozom legközelebb.