A díszcsalánjaim, amiket úgy vásároltam, szaporítás céljából. Nekem nagyon kedves ez a virág, nagyanyáink régi korát idézi, és bizony ritkán találkozom mostanában velük. Kerestem a magját, mert lehet arról is szaporítani, de nem találtam egyész tavasszal sehol. Most majd megpróbálkozom hajtás dugvánnyal.
Hát nem is tudom mit írhatnék erről a könyvről. Nagyon jó kritikákat kapott, nekem még sem jött be annyira nagyon.
A könyv főszereplője elvesztette nővérét, s nem bírja feldolgozni. Egyetlen levéllel kezdődik, ami házi feladat, de aztán nagyon sok levél íródott különböző halott múvészekhez. Én nem vagyok annyira nagy rajongójuk ezeknak az elhunyt amerikai sztároknak, akik nem normális halállal haltak, talán azért állt tőlem távol ez a könyv.
A lány története is eléggé labilis, annyira keresi az útját, , hogy az már szinte fáj.
Nem muszály elolvasnotok, nem sok veszteni valót látok ebben a könyvben.
Egy könyned lányregény! Még két nap esett az eső , kivégeztem. Semmi borzongás, semmi izgalom, nyugodt,szórakoztató irodalom. Szép befejezés, mint egy mesében...."és még ma is élnek , ha meg nem haltak."
"A nagyanyáink tudták, hogy a barátságuk kiállja az idő próbáját. Ma hányan mondhatjuk el ezt magunkról? Honnan tudjuk, mi az igaz szeretet, ha még a hozzánk legközelebb állókon sem akarunk segíteni?"
/Sarah Addison Allen: A barackva titka/
Utolsó kommentek