" Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.
Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. –
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe."
Hát ez bizony egy Petőfi vers, amit szerintem mindenki ismer, mégis most ez jutott eszembe, a zászlók, a sok élet , és persze Martin Luther King ...." Van egy álmom."...az álom részben megvalósult, s egyesek a "Kánaánban "vannak, élnek, de mi van azokkal, akiket virágkötéllel bocsájtottak le a föld mélyibe???
Szenteljünk ma nekik egy néma pillanatot, emlékezzünk rájuk , hiszen ők csak vétlen áldozatai voltak az álom eljövetelének.
Utolsó kommentek