Madártej harmadszor...
Hogy mért is harmadszor? Volt először a sulis évek alatt, munka utáni lakmározás , a végén madártejet kaptunk, aztán a szülészeten,ahol annyira kívántam, s nekem nem hozott senki.Mikor megnőttek a gyerekek, megtanítottam őket madártejet főzni, hogy ne csak kívánják, de csinálják is.
Ez a mai , egy fél adag madártej. Pénteken itt volt a Marci, csináltam neki egy adag gofrit, de mivel tojásfehérje érzékeny, így csak a sárgáját használtam. Ma délután eszembe jutott, hogy ott áll a két fehérje a hűtőben, csinálhatnék magamnak .
Fél liter tejből, plusz két tojás, a sárgájákat belefőzve, a habnak lett négy. Finom lett.
Még hűlt, elmentem egy kicsit gyomlálni, hiszen nincs meleg, esőre áll, s ez pontosan jó idő az ilyen munkákra.
Egy óra múlva előre jöttem, az eső már esett, de kell ez a száraz földnek, semmi gondom az esővel.
Leültem egy percre, s raktam magamnak egy tál madártejet. Hát alig bírtam lenyelni, a finom , selymes , vaníliás tejet. Potyogtak a könnyeim, bele is. Eszembe jutott a férjem, aki szintén imádta , sőt piskótát mártogatott bele, hogy azzal még jobb.
Teljesen egyedül, a szakadó esőben madártejet enni, ettől lehangolóbb azt hiszem nincs is, így vasárnap délután. Megtöröltem szememet, de könnyeim most már befelé hullottak, hatalmas karikákat vetettek lelkem tiszta tükrén.
Nincs kivel megosztani , a lányom, unokáim tej és tojásfehérje érzékenyek, s valljuk be őszintén, hab nélkül nem lehet madártejet készíteni.
Van-e még szerepem ezen a földön? Ez a kérdés motoszkál bennem napok óta. Feladatom , az lehet, hogy még van, de olyanok, amiket más is el tud végezni helyettem.
Vettem 10 jércét két hónapja, mert hiszen a tervek fontosok. Még terved van, addig nagy baj nem lehet.
Most már terveim sincsenek . A jércék már elkezdtek tojni, aranyos , apró tojásokat. Van köztük egy nagyon kezes, akit én Blankának hívok, leül előttem, hogy simogassam meg.
De tyúkokat bárki tud etetni, nemde bár.
Hát most itt ülök , a csillapodó esőt figyelve, és tele vagyok kérdésekkel, hogyan is tovább? Merre vezet az én utam, lesz-e még napsütéses vasárnap?
Az olvasás sem a régi, lassan megy, és folyton elkalandozok, de azért erre szükségem van, este, hogy elálmosodjak. "Závada Pál: Jadviga párnája " van soron, Jadviga most találta meg András naplóját, s beleír. Még nagyon az elején tartok.
De hát könyvek nélkül, virágok nélkül mit sem ér az élet! Nekem legalább is valahogy így van. A virágok meg csak nyíljanak, de kinek is mondjam el, hogy éppen melyik nyílik, és kit hívjak megnézni?
Eddig csak azt gondoltam, az egyedüllét egy fogalom, s ha egyedül voltam, mindig feltaláltam magam, néha jól is esett kicsit így lenni, viszont este mindig sokat beszéltem, mindent el akartam mondani, ha megérkezett. Be sem állt a szám, még mindent el nem meséltem, ami történt.
Már tudom mit jelent ez a szó, egyedüllét . Mikor nincs este senki, akinek beszámolj, akihez szólj, megmutass , megkérdezz dolgokat. Egyedül fekszel, s egyedül kelsz, nincs koszos zokni, sáros bakancs...de bárcsak lenne!
Kevés a mosogatni való, és csak kétnaponta főzök , de még abból is marad, mert nem nagyon vagyok éhes.
A madártej sós lett a könnyeimtől...megettem, mert élnem kell, táplálnom ezt a magányra ítélt testet.
Utolsó kommentek