Annyira nagyon akartam ezt a könyvet, miután elolvastam G. Orwell:1984 című regényét, Sok volt az ajánlás, és ez a könyv nagyon jó kritikákat kapott. Én mégis kicsit flusztráltnak találtam...nekem ez már túlságosan erős disztópia.
Viszont lehet, hogy csak azért, mert az 1984-es évet már itt találtam, volt összehasonlítási formám,viszont 2195 júniusa még nagyon távolinak tűnik. Elhiszem, hogy minden lehetséges, éa ha így fognak a jövő anyáira vigyázni, ez nem is lenne rossz...viszont nem ekkora rabságban , ennyire megkötve!
Az anyáknak , bármilyen évet is írunk, sok tisztetet, szeretet jár...s bizony itt , ebben a könyvben nem sokat kaptak. Rátok bírzom a könyv olvasását, nem bánnám , ha megosztanátok velem a véleményeteket is, ha elolvastátok.
Talán egyetlen idézetet rakok be ide, ami teljesen ledöbbentett. Így élünk most!
"-Többet adtunk nekik, mint amit elvettünk- mondta a Parancsnok.-Gondolja meg, mennyi gondjuk-bajuk volt azelőtt.Nem emlékszik a szinglibárokra, a gimnazisták megalázó vakrandevúira? A húspiacra? Nem emlékszik, mekkora szakadék volt azok között, akik könnyedén megkaptak minden férfit, és azok között akik nem?Sokan olyannyira elkeseredtek, hogy csontsovánnyá éheztették magukat, vagy telepumpáltatták a mellüket szilikonnal, és divatos orrot faragtattak . Minő emberi myomorúság!
Ujjával a régi magazinok felé bökött.- Minduntalan panaszkodtak. Ez is baj, az is baj. Gondoljon a társkereső hirdetésekre: 35 éves intelligens vonzó nő...Így most mindegyikük kap férjet, senki sem marad ki. Régen egy nő, ha házasságot kötött valakivel, és a férj megcsömörlött, egyszerűen lelépett, faképnél hagyta a nőt egy vagy két gyerekkel, aki ezután segélyen volt kénytelen élni. Vagy velük maradt , de folyton verte őket. Aztán , meg mivel dolgoztak, a gyerekeket bölcsödébe, óvodába dugták, vagy valami durva, nemtörődöm bébiszitterre bízták, amiért még fizetniük is kellett a nyomorúságos kis fizetésükből. A pénz volt az egyedüli értékmérő mindenki szemében, ráadásul még anyaként sem kaptak tiszteletet..Nem csoda , hogy elriadtak az egésztől.Így most a nők védve vannak, nyugodtan betölthetik biológiai szerepüket.Teljes támogatás és bátorítás mellett.Most pedig halljam! Maga értelmes ember, szeretném , ha elmondaná a véleményét. Mit felejtettünk ki?
- Az érzelmeket.
- Miféle érzelmeket?
- A szerelmet - feleltem. "
/Margaret Atwood: A szolgálólány meséje /
Utolsó kommentek