" Letehetetlen történet az anyai szeretet erejéről..."
"Egy fiatal vidéki lánynak a 80-as évek derekán mozgás- és értelmi sérült gyermeke született. Bántalmazó férje oldalán küzdött kitartóan a családja boldogságáért, de harca kudarcra volt ítélve.
Azóta eltelt több mint harminc év, a lányból asszony lett, de nem sikerült feldolgoznia az átélteket. Ezért kezdett blogot írni, amit rövid időn belül százezrek olvastak.
Péterfy-Novák Éva története a veszteség utáni továbblépésről és az elfogadás folyamatáról szól egy olyan korban és közegben, mely sem a hibát beismerni, sem a mássággal együtt élni nem akar."
.
"Valami elemi erővel keresem mindig tovább a boldogságot, és futok valami után, amiről csak nagyon halványan sejtem, hogy létezik."
/Péterfy-Novák Éva: Egyasszony/
„A közönség és a kritikusok valószínűleg eldöntik majd – írja Laurence Stallings –, hogy Pearl S. Buck könyve volt a könyvpiac legjobb regénye: a "New York Times” pedig kijelenti, hogy Az édes anyaföld fényesen beváltott minden ígéretet, amit a legoptimistább várakozás fűzött a könyvhöz. Van stílusa, ereje, átütő összefüggése és megvan benne a drámai valóság meggyőző hatalma. Mélyenszántó bonyodalma nem annyira a kínai élet külső formáit fitogtatja, mint inkább az általános, emberi élet jelentőségét és tragédiáját vetíti elénk, amit a földkerekség minden részében és minden idejében átélt és átél még ma is az emberiség."„A közönség és a kritikusok valószínűleg eldöntik majd – írja Laurence Stallings –, hogy Pearl S. Buck könyve volt a könyvpiac legjobb regénye: a "New York Times” pedig kijelenti, hogy Az édes anyaföld fényesen beváltott minden ígéretet, amit a legoptimistább várakozás fűzött a könyvhöz. Van stílusa, ereje, átütő összefüggése és megvan benne a drámai valóság meggyőző hatalma. Mélyenszántó bonyodalma nem annyira a kínai élet külső formáit fitogtatja, mint inkább az általános, emberi élet jelentőségét és tragédiáját vetíti elénk, amit a földkerekség minden részében és minden idejében átélt és átél még ma is az emberiség."
"Egész nap dolgozott O-lan a férjével és a gyermek egy darab rongyos zsákon aludt a földön. Ha sírni kezdett O-lan leült melléje a földre és megszoptatta, a nap pedig rásütött, O-lan mellére és a gyermek mohó szájára, a késlekedő őszi nap, amely nem akarta otthagyni melegével a földet, míg csak a tél nem kényszeríti reá."
...és később, amikor ez a kicsi fiú felnőtt, megnősült és gyermeke született, emigyen szólt apjához...
" A fiúgyermek megszületett, apám, és most keresnünk kell valami asszonyt, aki szoptassa és dajkálja, mert én nem akarom, hogy a feleségem megvénüljön és csúnya legyen. A városi asszonyok közül egyik sem táplálja a gyermekét."
./Pearl S. Buck: Az édes anyaföld/
Nem szabad elfelejteni ennél a könyvnél, hogy 1931-ben íródott, s ennek ellenére a huszonegyedik században is érdekes maradt, nekem legalább is az volt...
.
Ezt a három könyvet olvastam el ebben a hónapban. Mindhárom tetszett, magával ragadott, s együtt tudtam érezni a főszereplőkkel.
Mindhárom könyvben gyermekek szerepelnek, s talán ettől még jobb lesz egy könyv. Szívszorító történetek...írni róluk nehéz, de talán egy egy idézettel segíthetek beléjük tekinteni, s kedvet varázsolni egy kis olvasáshoz.
Utolsó kommentek