.
"Anyámtól értesültem, saját meséjéből, hogy a boldogságnak gyűrűje van, le ne lopják a kezemről, ha egyszer én is viselhetem, mert akkor örökre elveszítem a derűt és biztonságot. Azt is tőle hallottam, figyeljek az erdőben, mert van muzsikáló fa valahol, felgördülő ajtókéreggel, amelynek rejtekében ellopott szívemet aranydobozban őrzi egy törpe. Anyám tenyerében forgatta a mindenséget, és a színek ezerszeresre gazdagodtak szavai nyomán, nélküle nincs Tündér Lala, se Sziget-kék, vagy Bárány Boldizsár. Az olvasóktól riadtan könyvelek el egy-egy visszajelzést, mert tudom, nem nekem szól: anyám hajdani szavának adok csak hangot a szerkezettel, mikor a gyerekekhez beszélek, s ha szállok, az ő letört szárnyai segítik a mondanivalót."
/Szabó Magda :Für Elise/
.
Egy régi könyvet kaptam a minap, Szabó Magda egyik regényét, melyben a saját életéről ír.
Nagy mesemondó volt az édesanyja, és ő élvezte a kitalált meséket, történeteket...talán ez is hozzásegítette ahhoz, hogy ilyen nagy író váljék belőle. Csodásan ír, nekem legalább is tetszik.
Érdekes, hogy az Árvák hercege után egy újabb árvára bukkantam a könyvben, Cilire, akit testvérül fogadott Magda. Igaz, elég nehezen ment neki, mert minden gyermekben benne az irigység, és ki akarná átengedni az ő egyetlen anyját, apját másnak ...
Jelenleg itt tartok....
Utolsó kommentek