.

"Az erkölcsöket tanítják az iskolában, de nem magyarázzák meg. Az alázatosság is olyan erkölcs, amelyet könnyű félreérteni.
A mi éleviszonyainkban az alázatosság nem azt jelenti, hogy hajtsuk a nyakunkat bárki lába elé. No bizony hamar ráhágnának!
A ti alázatosságtok csak az emberszeretetben nyilvánuljon. Ne nézzetek el senki feje fölött, ne kukorékoljatok senkinek a szeme közé. Minden embernek egyforma joga van a föld hátán járni, a levegőt színi, az Istent apánknak szólítani.
Ne lássátok senkin az olcsó ruhát. Mert nem a ruha az ember.
És ne beszéljetek senkivel olyan hangon, mint az őrmesterek szoktak a bakákkal. De ti se engedjetek ezen a hangon beszélni magatoknak. Ha olyan a helyzet, hogy nem lehet ellene tenni, magatokban kiáltsátok háromszor:
- Szamár! Szamár! Szamár!"

"Sajnos hogy a középiskolás nevelés nemigen fejleszt más karaktert csak az alázatosat. A kegyes tanítások kiszedik a csontot az emberből
és puhánynyá változtatják. Az ilyen ember értéktelen.
Sohse láttam alázatoskodó, hajlongó, kezét dörzsölő embert igaznak és értékesnek.
Aki ugy jelenik meg előttetek, hogy minden szava egy-egy lelki térdhajlítás, az ilyen ember vagy álnok, vagy lelki nyomorék.
Vigyázzatok, ha erőtlenséget éreztek valaki előtt. Ilyenkor vagy éhesek vagytok vagy az elmétek fáradt. Ilyenkor hívjátok segítségül a szent Energiát, vagy érezzétek az én kezem érintését a vállatokon:
- Feszítsd ki a melledet fiam! hiszen ember vagy, nem kutya!"

/Gárdonyi Géza/

...nagyon bölcsnek találom Gárdonyi idézetetit...

...szerintem is vannak percek, órák, mikor az ember erőtlennek érzi magát, és ilyenkor bizony jól esik egy biztos kéz a válladon aki segít a tovább lépésben...