.
"Ahogy így írok, visszafelé követve emlékeim fonalát, időről időre nyugtalanító érzéseim támadnak. Mert mi van akkor, ha máris elveszítettem emlékeim legértékesebb darabjait? Ha mélyen bennem van egy sötét hely, mint a pokol tornáca, és a drága emlékeim mind oda gyűlnek, és végül sárrá változnak. Akárhogy is, de ez minden, amim most van. Őrzöm ezeket a halvány, egyre fakóbb, tökéletlen emlékeket a szívemben, és írom, írom tovább ezt a könyvet, mint egy kétségbeesett éhező, aki az utolsó csontocskába kapaszkodik, úgy kapaszkodom én is beléjük. Hisz nincs más módja, hogy megtartsam N-nek tett ígéretemet."
.
/Murakami Haruki/
Utolsó kommentek