...mindig úgy éreztem, hogy jó vagyok a psichológiában...értem az emberek lelkét, hatni tudok rájuk...és voltak kellemes visszajelzéseim..."még nem beszéltem veled, nem tudtam, hogy ilyen vagy..." stb...
...most mégis azt mondom, tévedtem...nem tudok semmit...
...mert akik a legközelebb állnak hozzám, rájuk nem tudok hatni...becsukják a fülüket előttem...pedig sosem parancsokat osztogatok, hanem tanácsokat, kérem , hogy először mérlegeljenek,csak utána döntsenek...
...most úgy érzem, hogy nekem kell befognom a szemem...a szem a lélek tükre, s nem akarom, hogy lássák az én kis tükrömet...
...tudom, a kisördög mindenki háta mögött ott lapul, az alkalmas pillanatra vár, türlemes és nagyon tud csábítani...az a baj, hogy ördögűzésben a tizes skálán én nullát kapnék...hogy mért is ? mert van egy ősi szlogenem...mindenkinek adni kell egy esélyt , még ha maga az ördög is az...
...
ui..... már van egy új Csernus könyvem, de még nem fejeztem be Bulgakov történetét...Margarita még csak most kezdett repkedni az ördögtől kapott új seprűjével...
...hát nem különös, ha valami felbukkanik a semmiből csak úgy váratlanul, úgy érezzük minden pillanatban velünk van, napokig kísért, s amit eddig észre se vettünk, vagy átsuhantunk felette, most hirtelen kristálytisztán látjuk...vagy csak látni akarjuk ???
Utolsó kommentek