foto:SA

"Most csend van. Azt mondtad, hogy ilyenkor a kövek beszélnek majd. Hallgatnak a kövek is. Ez olyan sűrű csend, olyan feszült csend, amiben, ha valami elszakad, az egész világ összeomlik. Illatos olajak tartják egybe az univerzumot. Ha elszáll, az illat, megszakad a mindenséget tartó szál. Nárdusz helyett ecet és epe ömlik a világra, amit csak a Te véreddel moshatunk le.

Bekentem kezemet az olajjal. Nyúltam feléd, hogy megkenjem fáradt lábad, de túl távol kerültél tőlem! Futok feléd, de nem kerülsz közelebb. Itt érezlek, mégsem tud olajos kezem Hozzád érni! Üresen csöppen le tenyeremről a kenet, elszállnak a cseppek a semmibe.

Jézus, engedd, hogy érintselek! Ne változtasd olajom epévé! Lehullt cseppjei csíkot húznak az üres térben. Ne legyenek ezek kezed s lábad átütő szegek!

 Nem akarok Júdássá lenni, legyek inkább a Lázár nővére!

Renitens pici démon vadszamarat kerget. Fölüti a Könyvet, és keservesen szenved. Már őt sajnálom, oldozd fel kérlek! Nincs már nálad dolga, Júdást másik ördög húzza majd nyakánál a faágára. Megkenem olajjal, de jusson rá egy csepp Szent Véredből is.

Nem akarok Júdássá lenni, legyek inkább a Lázár nővére! Hoztam az olajat, de Hozzád nem érhet. Csak két ujjammal foglak, csak ajkaimmal érintlek, csak bensőmben érezlek, de olajos tenyerem nem érhet fáradt sarkadhoz.

Beállt a csend. A kövek is hallgatnak. Még kihalt az Olajfák hegye. Sötét van és hideg. Lázár háza felől nárduszillatot hord a szél."

.