.
"De most bármiként igyekezett elméljéből kitakarítani a felesleges gondolatokat, amelyek jelenlétében igazi, áldásos pihenés nem képzelhető: a gondolatok nem akartak tőle elvándorolni, mint a tavakról bizonyos időben a madarak, amikor a tavakat aludni hagyják, megszabadítván őket lármájuktól... Nem: a gondolatok inkább gyülekezőt tartottak elméjében, mint ősszel a fecskék és a többi vándormadarak, az ég mind a négy tájéka felől összegyűltek, és régi ismerősök találkoztak, akik tán a tavaszi vándorlás óta nem látták egymást."
/Krúdy Gyula/
Utolsó kommentek