*
Tegnap, útközben a városban befutottam a könyvesüzletbe...várok egy könyvet, amit úgy rendeltek meg nekem, mert nem kapható.
Még úton van, mondta az elárusító, miután megnézte a számítógépben ...
Micsoda modern világban élünk...egy géppel nyomon követhetjük egy könyv útját ! :)
Igaz, hogy teljesen elkényelmesedünk, de attól nekem ez most nagyon tetszett.
Könyvesbe bemenni, nálam ez óriási felelősség...sok időt és sok pénzt igényel...alig bírtam kijönni, és vettem egy könyvet is...(nem állt szándékomba, de megtettem)
Nagyon szeretem Schäffer Erzsébet írásait...talán mert mindig a mindennapokról ír, arról az életről, amit mi magunk élünk....nincs tündérmese, csak a puszta valóság...de az aztán tele van csodával...nagyon jó szeme van, hogy ezt mind észre veszi...:)
egy részlet tőle, ami most nagyon időszerű...
.
.
"Vajon hogyan tolják ki magukat a ragacsos burokból a vidám apró levelek? Honnan veszi az üzenetet a sötét verem mélyén a krumpli csírája, hogy áttörve héjat, műanyag hálót - induljon? A kotlós forró testtel üli fészkét, kotyogva igazgatja titka rejtegetőit, a meleg tojásokat... Ki küldte rá a lázat, a lázadó kedvet, hogy feledve szemet, gondtalan kapirgáló reggeleket, tüzes testtel életet adjon... És ki küldi a kába méheket a korai hunyor fürtös virágához? Beleájulni, belealudni, beleszerelmesedni az első édes, illatos pillanatba... Ki súg rigónak, cinegének, hogy füttyükre vár a fák között langyosodó levegőben minden, ami él. Tudják-e vajon a könnyű röptű szabadok, az eget a földdel összekötő pacsirta, a léha múltú kakukk, hogy hangjukat fájdalmasan nélkülözte, mint megbüntetett kisgyerek, a világ..."
Utolsó kommentek