* Olyan imbolygó a kedvem,mintKardvirágok a júliusi záporban.Sírnék,hisz reményem elveszett kincs,De hitem lázasan mosolyog a távolban,Mert tudom a szeretet nem múlik nyomtalan,Gyakran kalandozik,mégis visszajön,Mezítláb oson,kicsit bizonytalan,Mikor ajtót nyitok,ott lesz és rám…
Utolsó kommentek