*
Olyan imbolygó a kedvem,mint
Kardvirágok a júliusi záporban.
Sírnék,hisz reményem elveszett kincs,
De hitem lázasan mosolyog a távolban,
Mert tudom a szeretet nem múlik nyomtalan,
Gyakran kalandozik,mégis visszajön,
Mezítláb oson,kicsit bizonytalan,
Mikor ajtót nyitok,ott lesz és rám köszön...
/Szeder/
...a fotó SK készült...ezek az én kardvirágaim....a bimbóját már láttátok...:)
...a vers nekem íródott, s nagyon eltalálta...
Utolsó kommentek