Kunitzer Szonja:

Párbeszéd a boldogságról

A hatalom szeretete helyett a szeretet hatalma uralkodjon.

Az egyedüllétnek ugyanis van egy előnye, és van egy hátránya. Az előnye az, hogy az ember egyedül van. A hátránya az, hogy az ember egyedül van.

Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.

A boldog ember nem tud haragudni, még akkor sem, ha akar. Ő csak boldog tud lenni.

Aludjunk boldogan. Hiszen az álom is létünk egy darabja. A szép álmot átélni jó, a rossz álomból felébredni jó, tehát álmodni mindenképp jó.

Hogyan akarsz másokat boldoggá tenni, ha még a saját boldogtalanságodon sem tudsz segíteni?

Számtalan boldogság suhan át rajtunk nap, mint nap. Van, amelyik belénk ül egy egész estére, van, amelyiknek csak a szele érint meg. De amint a házat csak szilárd alapra lehet építeni, ha tartós boldogságra vágyunk, ahhoz is szilárd alap kell. A szilárd alap: ha rendben vagy Istennel, a környezeteddel és önmagaddal.

Mert az élet ma valóban nehéz. De a tied sem nehezebb másokénál. És van hited, vannak barátaid. Életcéljaid is vannak. Hát hogyne lennél boldog. Csak meg kell tanulnod méltónak lenni ehhez a boldogsághoz.

A boldogság titka nem az, hogy többet és még többet szerezzünk, hanem, hogy örüljünk, annak, ami van.