Mindig szerettem Popper Pétert...egyetértek vele..:-)

Katona! ...szerintem is nagyon jól írt...

Sose szerettem Popper Pétert, nem értek egyet vele! A szöveg első gyengéje az, hogy a "gyerek érdekét" ürügynek tekinti, mégcsak nem is abba az egyel felsőbb "megalkúvás" kategóriába, ami még vállalható, hanem a "gyerek rdeke" az csak "ürügy", nem vállaható. Hogy a gyerek is ember, akárcsak a legfelsőbb kategóriája, akiért "minden vállaható", fel sem merül. Individualista szabadelvű alapállás. A másik bajom, miért kell belemagyarázni bármi vállalhatatlant egy kapcsolatba, amit, ha jól értelmezem házasságnak lehetne nevezni, hisz gyerek is van/lehet. Miért az Én, aztán a másik ember a fontos, miért nem maga a kapcsolat, ami több közönséges kapcsoatnál, házasság. Ahol a másikat folyamatosan megajándékozom magammal. és a másik megajándékoz önmagával. és az egész több, mint ő meg én, ahol annyira több, hogy nem is merülhet fel gyávaság, félelem, megalkuvás, meg bármi ilyen dolog. Ha mégis, akkor is képes önmagát korrigálni a legeslegkisebb kilengéstől is.

SA! ...abból a szemszögből, ahogy te nézed, teljesen egyetértek veled.... ...de nekem valahogy egészen más jutott az eszembe, mikor ezt olvastam... "...vállalok még egy gyereket, hátha ezzel megmenthetem ezt a jelenleg nem annyira biztos kapcsolatot..." ...mert itt már nem annyira az ember a fontos, mint inkább a helyzet... ...mit gondolsz?

SA speciális helyzetben van, hite megingathatatlan mindenféle értelemben, és mégis ugyanazt mondja mint Popper Péter :-))..hiszen ő is azt mondja, a másik emberért kell vállalni mindent, a lemondást, az Én feladását kicsit, hogy a Mi kapjon hangsúlyt.....de azt is írja, hogy nem kell minden áron megtenni, ha már olyan okok merülnek fel, hogy anyagi jólét, a luxus elvesztése a tét, akkor ne a gyerek legyen az ürügy a maradásra, legalább ebben ne hazudjon önmagának senki... de tény, és ebben SA-nak igaza van, mindig legyen szem előtt mindenféle döntésben a gyerek érdeke......néha megóv az ostoba lépésektől...:-)))

Az találja meg önmagát igazán, aki elveszíti önmagát, és aki csak önmagát keresi, elveszíti önmagát. Ez Ugyanolyan alapvető törvény, mint a gravitáció. A reneszánsz kezdett kételkedni ennek igazságában, a felvilágosodás meg elkezdte ezt az igazságot lerombolni az emberek tudatában. Mára sikerült. Az emberi természet alapvetően nem az én-nen, hanem a mi-n alapszik. Az én csak a mi-ben teljesedhet ki. A mi viszont nem áll össze azokból az én-nekből, akik ezt nem tudják. Ez a liberalizmus paradoxonja. Keresi az én-t, de nem a mi-ben, ezért nem is találja meg. Csak erősíti a mi-vel szembeni én-t, ezzel viszont egyre távol kerül önmagától. EGy természetalatti negatív magányba kerül, ami az örök halál előszobája. Pedig örök életre lettünk teremtve. Popper az örök halál felől közelíti meg a kérdést. Neki ez az alapállása, mert nem a keresztény hagyományban gondolkodik.

Nekem Popper Péter az egyik kedvencem. Az is marad. Péter nem az örök halál felöl közelíti meg az élet kérdéseit. Ez tévhit. Főleg nem kereszténység felöl. Megemlíti sok szempont felöl persze. Egyéniség és etalon elme. Nem lopja a gondolatait. Ezért is egyéniség. Mint pl. Máté Péter sem lopta a saját hangját, ezért egyéniség és próbálják utánozni, megasztárok, de nem fogják utolérni. Irigységből is lehet kritizálni. Személyiségi identitásból is. Bárkit. Ezzel csak önképünkön csámcsogunk hangosan. Felmutatok egy almát, lehet kritizálni azt is. Csak legyen aki céloz az almára. Olyan mindig lesz. Az ember mikor elkezdett kommunikálni beszéddel és írásjelekkel, majd kitalálta a pénzt. E kettővel szúrta el a világot. Egyben önmagát is. Ha ezek nem lennének, akkor leredukálódnának a "bűnös" emberek mennyisége. De félek, hogy nem értjük egymást. Ezért itt be is fejeztem.

PP,. itt egészen másról van szó. Arról, hogy az írásai egy olyan paradigmarendszerben mozognak, ami számomra elfogadhatatlan. Ez nem irigység, mert egyrészt nem egy vályú előtt állok vele, hogy esetleg nekem vagy neki ne jutna, ezért irigyelni kellene, nem is vagyok az ő szakmájában hozzámérhető. Másrészt, amit írok róla itt is, egy előző idézetére is, pőre tények, amiket ő írt le úgy, hogy azok egy másik paradigmarendszerben abszurdak. NEM A SZEMÉLYE, hanem ezek az állításai, kejelentései, kinyilatkoztatásai abban a bevált, bizonyított paradigmarendszerben tévesek, hibások, veszélyesek. Poppernek szíve joga saját világnézetét, lelki alapállását megválasztani. Ő egy, a felvilágosodásban gyökeredző individualista liberális (nehogy politikára gondolj, mert az megint más!) alapállást képvisel, erre építi paradigmarendszerét. Nekem is jogom van alapállást választani. Az enyém alapjaiban régebbi, többet bizonyított, sőt bizonyítékokat szolgáltatott igazságáról. Ahhoz is jogom van, hogy a veszélyeket észrevegyem, felhívjam rá a figyelmet. Te is jogosan cáfolhatod. Nem általában Poppert kell megvédened, hanem a konkrét állításait, amiket én cáfoltam. Azt nem tudhatod, hogy Popper életművével egyetértek-e, csak ezt a néhány tételét kritizálom esetleg. Egyébként sok kijenltésével egyetértek, sőt ebben az idézetben is sok igazságot látok, az alapállását tartom rossznak. Skipi kommentje nagyon igaz, ha amit Popper mond, meg amit én, két pólusa az igazságnak, akkor mindkét oldalról eljuthatunk az igazsághoz. Én csak annyit állítok, hogy ha Popper oldaláról indulunk, akkor könnyen eltévedünk, kell egy irányfény innen is. Nem írhatom, hogy tőlem, mert itt az irányfény nem én vagyok. Ez az oldal ugyanis a kereszténység, nem Popperé. Itt örök halálnak a lélek elvesztét nevezzük. Súlyosabb a testi halálnál. Kedves PPOnt! Érdeklődéssel várom tehát állításaim tételes cáfolatát, Popper állításainak tételes védelmét, mert szeretnék belőle tanulni, okulni, hogy az életemet, meg az olvasók életét pozitívan befolyásolhassa. Nem az egész etelont kell védelmedbe venned, ha egyáltalán lehet etalon, hanem csak ezt az egy állítást!

Nekem is Popper Péter az egyik kedvencem. Csüngök a könyvein, Mégis SA.t kell megvédenem. Ő nem a tekintélyből indul ki, hanem abból, amit állít. Akár Popper Péternek is lehetnek hibás gondolatai. SA ezeket bátran észreveszi. Támadói viszont figyeljétek meg, sohasem érvelnek, csak a tekintélyre hivatkoznak, hogy Poppet, Máté Pétert, Déri Jánost, meg a többi bálványt nem illik bántani. Nincsenek bálványok! Az embert, a szakmai nagyságot SA is tiszteli, tudom róla. Téves állításokat viszont senkitől se tűr. Nehéz a bálványdöntögetőt elfogadni egy bálványimádó korban!

Popperbálványt döntogetek? :D:D:D:D:D:D Nincs ilyen bálvány, hacsak valaki nem csinál önmagának. :D:D:D:D A többi név hogy jön ide? Igaz, bárkiből lehet bálványt csinálni, helyesebben bárkihez hasonló bálványt lehet csinálni, de legelőször készítőjere szokott dőlni. ----------------- Persze, hogy nem keresztény Popper, és persze, hogy nem ismerte az örök halált. Ezért kell észrevennie annak, aki tud róla. Viszont ha tényleg rosszat szóltam, várom a tételes cáfolatot! Ha meg nem, akkor, mi a probléma? Valóban, úgy általában nem támadtam Poppert, akkor úgy általában védeni se kell, sőt úgy általában én is védeném, ha valaki úgy támadná! Ez nem bátorság Janna, ez az igazsághoz való ragaszkodás, sőt ez félelem. Félelem az örök haláltól. Inkább "jó leszek", és az nekem is jobb. Akkor viszont nem kerülhetek olyan helyzetbe, hogy a házasságom gyávaságból vagy megalkuvásból nem bontom fel. Egyszerűen azért nem, mert a szereteten alapszik. És az ilyen Popper idézetek egy válságos helyzetben levő embert nem a szeretet útirányába löki. De nem ragozom tovább. :D

...de érdekes volt ezt az egészet végigolvasni... ...érvelések...magyarázatok...ez tetszik... ...semmi sértődés, semmi vita, csak okos szavak... ...és még egy idézet P.P.-től....ami személy szerint nagyon igaznak találok... "Kétféle ember foglalkozik állandóan az Istenséggel: a hívő és az ateista. Ők kedvesek az Úr színe előtt. A hit számára csak az az ember veszélyes, akit ez a probléma hidegen hagy." ...lehet, hogy P.P. nem volt keresztény , de ezt bizonyosan jól látta...

SA hozzászólásaival pl egyetértek. Popper Pétertől csak néhány idézetet olvastam itt is, máshol is, de ezekből általában is látszik hogy nem foglalkozik bizonyos dolgokkal, ami miatt szerintem sokat téved. És sajnos, mivel népszerű, tévedései gyűrűznek tovább az olvasói, kedvelői között. A feltételezésem az hogy ő a szeretetet intellektuálisan közelíti meg, ezért egész életében valamiféle magányt érzett, ami miatt őt követve sok más ember is csalódik bizonyos alapvető dolgokban. De sok jó gondolata is van, az tény, én azt az alapvető boldogságot hiányolom belőle, ami aztán másokra is át tudna sugározni. Így csak a hideg intellektus sugárzik, ami megtévesztő, bár tetszetős.

"Kétféle ember foglalkozik állandóan az Istenséggel: a hívő és az ateista. Ők kedvesek az Úr színe előtt. A hit számára csak az az ember veszélyes, akit ez a probléma hidegen hagy." ...lehet, hogy P.P. nem volt keresztény , de ezt bizonyosan jól látta... 2010. szeptember 19. 16:00:30 amerika24 [url] pl ez az idézet is ezt mutatja sajnos. Viccnek jó, de komolyan venni? Így talán igaz lenne: Sokan közülünk gyakran foglalkoznak az Istenséggel, pl: a hívő, az ateista, és azok akik erről könyveket írnak. Ettől még nem biztos hogy jobban hisznek a fennmaradó többieknél.

Susa! ...ha ilyen sokat tudsz P.P.-ről , te is olvastad a könyveit...:)...megismerés nélkül nincs véleményalkotás...tetszik ez az utolsó fejtegetésed ...bizony mindi kétséges,hogy ki a hívő és ki az ateista, mert vannak , akik nem merik ilyen nyiltan vállalni önmagukat, mint P.Péter...