Hőség...
Tapsolva szétfutott a zápor s itt köröskörül
üresen világít a környék és szuszog,
de dong és csomókba hull már a napfény
s aranymedveként nyalja a tüzes pocsolyákat.
*
Kövér fényesség hintál az ázott deszkáknak
jószagán és fortyog a világ a hirtelen
melegben; tükröző fák közt száll könnyű szellő
s a záporeső már a teli gyökérben él.
*
És bomlik a hőség, s imbolyog ! hajlott
füvek közt fény kísérgeti útját;
talpát feni és csúszkálva elindul,
pára marad itt csak és szövött nyugalom.
*
Héthatáron túl csillámlik háta fénye már,
elfagyott kőszál aranylik le ott s a kemény
éjszaki sark is - ha eléri, megszőkül tőle
a kényes szivárvány alatt, amott a messzeségben.
*
/Radnóti Miklós/
Utolsó kommentek