Az élet vize ...
Ma van a víz világnapja. Annyi mindennek van ma már világnapja, a víz azonban olyan természeti kincsünk, amely ezt sokszorosan megérdemli. Egyrészt a víz az élet alapvető alkotóeleme: bolygónk felületének 70 százalékát víz borítja, és bár az ĺrás azt mondja, hogy porból lettünk és porrá leszünk, addig, amíg vagyunk, túlnyomórészt vízből vagyunk. Étel nélkül elég sokáig, több hétig is kibírja az ember, víz nélkül azonban legfeljebb 70-80 óráig. Először arra gondoltam, olyan alkotások címét gyűjtöm össze, amelyekben szerepel a víz. De beláttam, ez reménytelen vállalkozás: még a töredékük felsorolására sem lenne elég ez a néhány sor. Mert kezdhetném a mesékkel, amelyben az élet és a halál vize szerepel, megemlíthetném a Bibliából az özönvizet, mert az élet mellett a víz évezredek óta a megtisztulás szimbóluma is. Nem folytatom. Illetve folytatom, de azzal, hogy nekünk, akik olyan részén élünk ennek a bolygónak, ahol bőven van belőle, eszünkbe sem jut, hogy nem kellene ennek így lennie. Hogy vannak sarkai a világnak, ahol a víznek bármilyen kincsnél nagyobb az értéke. A mi tájainkon magától értetődő, hogy nem kell aggódnunk a napi vízadagunk miatt. Igaz, a minőségével az utóbbi években már akadnak gondok. Emlékszem, milyen furcsának tűnt számomra, amikor a kilencvenes évek elején először nyaraltam Spanyolországban, és az ivóvizet az élelmiszerüzletben kellett megvennünk, mert a szálloda vize fogyasztásra nem volt alkalmas. Hát már a vizet is boltban kell vásárolni? - csodálkoztam. És eszembe jutott, hogy gyerekkoromban mindkét nagymamám falusi udvarán kerekes kút volt, abból húzták fel vödörrel a vizet, a vödör pedig a konyhában állt, és bádogcsuporral mertük belőle a frissítő vizet. Kassai bérházunkban már a „csapra jártunk", és az is egészen kellemes ízű víz volt. Igaz, nyáron jól ki kellett engedni, ha hűsítő kortyokra vágytunk, mert a nagy melegben felmelegedtek a csövek. Jó pár évvel spanyolországi, ivóvízzel kapcsolatos álmélkodásom után döbbenettel tudatosítottam: mi is eljutottunk arra a szintre, hogy vásároljuk az ivóvizet. Mert lehet, hogy a csapból folyó nem ártalmas az egészségre, az íze azonban többnyire nem olyan, mint valamikor volt. De végül is az a fontos, hogy választhatunk: megvesszük az üzletben, vagy megengedjük a csapot. Ürítsük ma (vízzel teli) poharunkat a vízre. Egészségünkre.
forrás:ÚjSzó
Utolsó kommentek