Felejthetetlen ajándék ...

( Dráfi Emese)

Már több napja töröm a fejem azon, van-e nekem felejthetetlen ajándékom?

Persze, ajándékokat ad és kap az ember, sokszor: szülinapok, névnapok alkalmából, és ugye karácsonykor, vagy csak úgy. De hogy felejthetetlen lenne? Nem is tudom... Mert az a helyzet, hogy ajándékdömping van, kérem! Kis ajándék, közepes ajándék, nagy ajándék. Szívből, avagy érdekből, csak vegyél , vegyél, vegyél...! Adni jobban szeretek, mint kapni. Annál jobb érzés, és öröm nincs, mint amikor valami olyat adunk a másiknak, amitől boldog, amitől ragyog az arca, csillog a szeme, esetleg még egy könnycsepp is kicsordul. Gondolom, sokan vannak úgy, mint én: a „szívből" ajándékot szeretem. Lehet az akármi. De tényleg! Nem kell toronyóra aranylánccal, vagy horribilis összegbe kerülő izék. Ahogy így elmélkedem, hirtelen eszembe jut. Mégis van felejthetetlen ajándékom!

Lássuk csak!

Egyszer a munkából hullafáradtan értem haza. Nehéz napom volt, és hatalmas rendetlenség fogadott, habár gyerekeim megígérték, hogy kitakarítanak. Ennek tetejébe még különböző anyagi követeléseikkel is „megleptek", hogy ez kéne, meg az kéne nekik, de most, rögtön - nem törődve nehéz anyagi helyzetünkkel. Szó szót követett, s vita, veszekedés, ajtócsapkodás lett a vége. És mert sok mindent igazságtalanul egymás fejéhez vágtunk, teljesen kiborultam. Persze nagyon bántott a dolog, és egy ideig képtelen voltam velük beszélni. Ők is tudták, hogy elvetették a sulykot, és némán hallgattak.

Aztán egyszer csak felöltöztek, és eltűntek. Nem szóltak semmit, csak elmentek. Mikor visszajöttek, csak sutyorognak.

Este aztán, mikor aludni mentem, az ágyamban meglepetés fogadott. Egy kis, piros szív, mellette egy papír: „Nagyon szeretünk, anya! Ne haragudj!"

Könnyek gyűltek a szemembe... Aztán odajöttek, megölelgettük egymást, és mindent megbeszéltünk. És akkor, ott, rádöbbentem, hogy a legnagyobb ajándék számomra az, hogy kaptam két fantasztikus gyermeket, akiknek sikerült a szívükbe plántálnom a szeretetet, akik tudnak bocsánatot kérni, és megbocsátani, akik nélkül üres lenne az életem.

Már csak napok kérdése, és itt a karácsony. A szeretet ünnepe, Jézus Krisztus születésének ünnepe. Mindannyian kaptunk egy ajándékot, a legnagyobbat, amit ember kaphat a Földön. Egyenesen Istentől, s hogy miért? „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen"( János 3.16)

...ezt a történetet írhattam volna akár én is...hiszen vannak ilyen csodás ajándékok az én életemben is...

...vajon nektek vannak felejthetetlen ajánékaitok ?