Vándorló lélek...
Repkedtem zöld lombok, hűs sátra alatt
Fáradtan verdesve, s az idő csak szaladt
Megpihennék végre, az út végére érve
Fáradt szárnyam tépázva csüngFakéreg adott oltalmat s nyugalmat
A zúgó szél lágy dala finoman elaltat
Selyemgubó ágyba, szép álomra várva
Testem ellazul, megpihenZöld szemem lezárja az álom pecsétje
Szívemet a béke lassacskán elérte
Várom az újabb csodát, a lélek vándorló honát
Az új testet melyben magam lelemAjándék a létnek minden kis formája
A Jóisten művét, ilyenkor megáldja
S lelkünk bármilyen testbe van bezárva
Meg kell, hogy becsülje, hisz ez lett hazája
...ezt a verset véletlenül találtam egy amatőr költők oldalán...szerintem nagyon jó ...
....a költő művészneve :Scarlette
Utolsó kommentek