„Mikor hétéves voltam, Jesse mindent követ megmozgatott, csakhogy ne maradjak továbbra is olyan hülye, aki hisz a Mikulásban. - Mama és Papa a Mikulás! - magyarázta, de én teljes erőmből védtem a hadállásaimat. Elhatároztam , hogy teszek egy próbát. Irtam a Mikulásnak, és kértem tőle egy hörcsögöt, mert arra vágytam a legjobban . Én magam dobtam be a levelet az iskolatitkár póstaládájába. És nagyon vigyáztam, hogy ne kotyogjam el a hörcsögöt a szüleim előtt, csak néhány játékra tettem célzást előttük.
Karácsony este megkaptam a szánkót, a komputerjátékokat meg azt a batikolt sálat, amiről beszéltem az anyámnak, de hörcsög nem volt sehol, mert arról az anyám nem tudott. Abban az évben két dolgot tanultam : se a Mikulás, se a szüleim nem azok, akiknek lenniük kéne."
(Jodi Picoult: A nővérem húga...részlet)
...még javában tart a könyv, és nagyon megrázónak találom....
...vajon milyen érzés is lehet egy gyerek számára megtudni, hogy ő csupán azért jött a világra, hogy nővérét életben tartsák...???
...és érdekesnem találtam tegnap ezt a részt is benne...a hörcsögök ,akik akarva akaratlanul is rám találnak...
Utolsó kommentek