Diófa
A szemed dióit
feltörte a bánat -
Mondd, mi bánt ma téged,
kedves diófámat?
Az. hogy leveleid
hullnak, mint a fátylak?
S eljön majd a nap, hogy
meztelenül látlak?
Ne sajnáld, ha lombod
lábadhoz ereszted -
ne bánd: fiatal fa
lombtalanul a legszebb!
Lábad majd bokáig
benne áll ruhádban:
lenge avar fát nem
övezhet puhábban!
- Jere - mondom akkor,
s ágad, mely kinyúl majd,
megfogom mint olaj -
barna pici ujjat:
- Jer, fám, lépj ki, lépj ki
csipkés avarodból!
Törzsedet ha látja,
ruhádra ki gondol?
(Kiss Jenő)
Utolsó kommentek