Őszi nap csókja....
Csókolj meg jobbról,
csókolj meg balról,
még utoljára, vén őszi nap;
mint egyszer rég, haldokló nagyanyámnak,
feléd tartom sápadt orcáimat.
.
Csak fényed csókol,
csak sejtem a csókod;
hová enyészett tüzes meleged?
De így is ajándék, mennybeli jóság:
szerelemből finomult szeretet.
.
Kedvetlen őszutó
Rőt-barna, roppant, lombhalom-sír,
keresztjén árva vadgalamb sír.
A láthatatlan, égbenyúlt Világfa
hullatja könnyét millió fiára .
(Jékely Zoltán)
Utolsó kommentek