Ha testi valódban eljönnél,
s leülnénk teázni,
mit mondanál nekem?
És mit mondanék én?
Csak ülnék
szótlanul,
hisz a szívbe látsz.
És Te sem szólnál
csak néznél rám.
Háborgó szívem
elcsendesülne
és elborítaná
a béke.
Nem-fontos létem
mégis fontos,
kibékülnek
az ellentétek,
mindent másképpen
látok,
ha nem
a saját szememmel
nézek.
Ha eljönnél
hozzám teázni...
- s szememet
elfutják a
könnyek -,
de hát
itt vagy,
hisz megígérted.
Milyen kéreg
borítja s szívem,
hogy nem érzem
az érintésed?
Hol az a kohó
ahol tisztítják az ércet?
Ne tartson
vissza félelem,
ne tartson
vissza fájdalom,
belemegyek
Érted.
Csendes
vasárnap délután.
A tea
már készen.
Kiülhetnénk
az erkélyre
a napsütésben.
Hol késel?
Vagy én
nem vagyok
itt egészen?
Benedek Laura
Utolsó kommentek