"Az iskolában az évek egész jó gyorsan teltek. Nyolcadikban , illetve kilencedikbe menet ellepték az arcomat a pattanások. Sok srácnak volt pattanása, de nem annyi , mint nekem. Az én arcom szörnyen nézett ki. Sőt , nem csak az arcom, a nyakam a hátam és még egy kicsit a mellkasom is. És ez pont akkor történt, amikor már kezdtek volna elfogadni a többiek mint kemény csávót meg hangadót. Ugyan kemény maradtam, de valami mégis megváltozott. Háttérbe kellett húzódnom.Messziről figyeltem az embereket, olyan volt , mintha egy színházban figyeltem volna, mi történik a színpadon.Persze a nézőtérről, nem a színpadról. Addig se volt túl sok sikerélményem a lányokkal, de a pattanások miatt a helyzetem velük gyakorlatilag lehetetlenné vált. A lányok még távolabb kerültek tőlem.

Nyilván szóltak apámnak, mert az év végére ki kellett venniük az iskolából. Ágyba fektettek, és bekentek mindenféle kenőccsel. Az egyik egy barna színű,nagyon büdös krém volt. Apám szerint persze abból muszáj volt rám kenni.Csípett. Rám parancsolt, hogy sokkal hosszabb ideig hagyjam fent, mint ahogy a kezelési útmutató javasolta. Egyik este már azt mondta, hogy hagyjam fent órákig. Egy idő után ordítani kezdtem. Odarohantam a kádhoz, megtöltöttem vízzel, és nagy nehezen lekapartam magamról a kenőcsöt. Égett a bőröm mindehol, az arcomon , a hátamon, a mellkasomon. Azt az éjszakát az ágy szélén töltöttem ülve. Nem tudtam lefeküdni.

- Úgy emlékszem azt mondtam, hogy hagyd magadon azt a krémet!

- De nézd mi történt - válaszoltam neki.

Anyám is bejött a szobába.

- Ez a kis féreg nem akar meggyógyulni - mondta neki apám. - Mit tettem, hogy ilyen fiút érdemeltem?

Pár nappal később anyám nem ment el a munkát keresni,nekem pedig nem kellett a kórházba mennem. Igy együtt voltunk a házban. Ennek nem örültem. Jobb szerettem egyedül lenni a lakásban. A szobámban maradtam, és hallottam , hogy járkál a házban. A fejem durvábban nézett ki ,mint valaha......Aztán valaki csöngetett, anyám ajtót nyitott. A nagymamám volt az, aki addigra már nagyon megöregedett. Hallottam , hogy beszélnek, de nem tudtam kivenni, hogy miről.És ennek örültem. Úgy öt-tíz percig beszélgettek, amikor hallottam, hogy elindulnak a szobám felé.

- Mindannyiotokat én foglak eltemetni - mondta a nagyanyám. - Na , hol van ez a fiú?

Kinyílt az ajtó, és ott állt nagyanyám az anyámmal.

- Szia Henry - köszönt a nagyanyám.

- A nagyi azért jött , hogy segítsen rajtad - mondta anyám.

A nagymamának volt egy nagy táskája. Leült , és elővett belőle egy ezüskeresztet.

A nagyinak több szemölcs volt a fején, mint addig valaha, és dagadtabb is volt. Legyőzhetetlennek tűnt, úgy nézett ki, mint aki sosem fog meghalni. Annyira megöregedett, hogy szinte már felesleges volt meghalnia.

- Henry - mondta anyám - , feküdj hasra.

Megfordultam, a nagyanyám pedig fölém hajolt. A szemem sarkából láttam, hogy a kereszttel hadonászik fölöttem. Egy pár évvel ezelőtt felhagytam a vallással. Ha igaz volt, amit mondtak, behülyítették az embereket, vagy eleve hülyéket vonzottak magukhoz.

De végül is a nagyanyámról volt szó, úgy hogy megengedtem, hogy csinálja , amit akar. A kereszt ide-oda himbálózott fölöttem, a hátam ,a keléseim között.

- Istenem - kéret a nagyanyám, űzd ki a gonoszt ennek a szegény fiúnak a testéből! Nem látod mennyire élvezi ezt a sátán? Nézd meg a sebeit! Rosszul leszek tőlük! Atyám ! Nézd! A gonosz az, Istenem , beköltözött ennek a fiúnak a testébe.

- Száműzd az ördögöt a testéből , ó Uram! - sikította anyám.

- Istenem , szabadíts meg minket a gonosztól! - sipította nagyanyám.

Megmarkolta a keresztet és belevágta a hátam közepébe. Vér serkent ki azonnal, egyből éreztem. Először meleg volt, aztán hideg lett. Megfordultam , és felültem az ágyba.

- Mi a f...t csinálsz?

-Lyukat csinálok a sátánnak, hogy Istennek legyen hol kiűznie őt! - felelte nagyanyám.

- Jól van , akkor most szépen mind a ketten húzzatok kifelé a szobámból, de gyorsan! Megértettétek?

-Még mindig meg van szállva! - mondta nagyanyám.

- HÚZZATOK KI INNEN A P....A! - üvöltöttem.

Kimentek, rémülten , csalódottan, és becsukták maguk mögött az ajtót.

Bementem a fürdőszobába, letéptem egy kis vécépapírt , és próbáltam valahogy elállítani a vérzést. Aztán elvettem a hátamról a papírt, és megnéztem , teljesen átázott. Letekertem még egy kis papírt, és a hátamra tettem. Aztán fogtam a jódot, hátra-hátra nyúltam, és próbáltam rákenni a sebre. Elég nehezen ment. Végül feladtam. Különben is , ki hallott már arról , hogy egy hát elfertőződik? Vagy élsz, vagy meghalsz.

Visszamentem a szobámba , befeküdtem az ágyba, és felhúztam a takarót az államig. Néztem a plafont, s közben magamban beszéltem. Na , szóval Istenem , mondjuk hogy tényleg létezel.Szép kis helyzetbe hoztál. Biztos próbára akarsz tenni, mi? És mi lenne , ha én tennélek próbára Téged? Mi van , ha azt mondom , nem is létezel? Elég durva próbatétel elé állítottál engem a szüleimmel meg a pattanásaimmal. Úgy vélem , átmentem a vizsgán. Most már keményebb vagyok, mint Te. Ha most lejössz ide, arcon köplek. Már ha van arcod. A pap csak annyit mondott, hogy ne legyenek kétségeim veled kapcsolatban. De milyen kétségeink ne legyenek, könyörgöm? Úgy érzem , kicsit sokat csesztettél mostanában, úgy hogy kérlek szépen , gyere le ide, hogy most én tehesselek próbára Téged!

Váratam. Semmi. Vártam Istenre. Vártam és vártam. Aztán azt hiszem elaludtam.

Soha nem szoktam háton aludni,de amikor felébredtem , a hátamon voltam., és ez nagyon meglepett. A lábaim térdnél be voltak hajlítva, s rajtuk a takaróval sátorszerű látványt nyújtottak. Ahogy néztem a sátorszerű képződményt, megláttam egy engem figyelő szempárt. Egy sötét, fekete , üres szempárt....ami egy kámzsa alól nézett rám, egy fekete , csúcsos csuklyából, olyanból, amilyen a Ku-Klux -Klán tagjainak van. Csak nézett, én meg nem tehettem ellene semmit. Iszonyatosan féltem. Felmerült bennem, hogy Isten az , na de Isten csak nem így néz ki?

Nem tudtam farkasszemet nézni vele. Mozdulatlanul meredtem magam elé, a térdemből épült takarósátorra. Szerettem volna elfutni. Azt akartam , hogy hagyjon békén, hogy menjen el. Félelmetes volt, hatalmas és fenyegető.

Órákig ott volt, és csak meredt rám.

Aztán eltűnt....

Ágyban maradtam , és azon tűnődtem, mi lehetett az .

Arra jutottam, hogy ez nem lehetett Isten. Ilyen jelmezben. Az nagyon olcsó trükk lett volna részéről.

Biztosan csak képzelődtem.

Még vagy tíz-tizenöt percig merengtem, aztán felkeltem, hogy megkeressem a kis barna dobozt, amit a nagyanyám adott sok évvel ezelőtt. Kis papírtekercsek voltak benne, rajtuk a Bibliából vett idézetekkel. Mindegyik papírka külön kis fakkban volt. Úgy működött, hogy az ember feltett egy kérdést, majd húzott egyet a kis papírtekercsek közül, és bból, ami rajta állt, megkapta a választ. Korábban már próbálkoztam ezzel, de nem sokra mentem vele. De azért most megpróbáltam újra. Megkérdeztem a parna doboztól: Mit jelentett ez az előbb? Mit jelentett az a szempár?

Kivettem egy papirost, és kitekertem. Apró, kemény, fehér papírdarab volt. Elolvastam.

ISTEN ELHAGYOTT TÉGED.

Összetekertem a papírt , és visszatettem a fakkjába. Nem akartam elhinni. Visszafeküdtem az ágyba, és gondolkodóba estem. Nem lehet, túl egyszerű, túl direkt lenne. Nem hittem el.Gondolkodtam...

Felálltam , odamentem a dobozhoz, és elkezdtem egyesével kiszedni a papírtekercseket. Egyikre sem volt ez írva. Feltekertem mindegyiket,és szépen visszatettem őket a kis barna dobozba a helyükre."

Ez az utolsó idézet volt ebből a könyvből...

Tegnap befejeztem, s el akarom felejteni ..már ha ez lehetséges...nem volt horror, sokkal keményebb volt.

Minek kell történnie egy gyerekben , hogy még Istent is megtagadja???