„ - Befelé - mondta apám, én pedig bementem a fürdőszobába.
Levette a borotvaszíjat.
-Vedd le a nadrágodat és az alsődat - mondta.
Nem vettem le. Előrenyúlt, lerántotta rólam az övet, kigombolta a nadrágomat, majd letolta a gatyámat. Aztán az alsónadrágomat. És ütött. Ugyanolyan volt mint mindig:ugyanaz a robbanáshoz hasonlatos hang, ugyanaz a fájdalom.
- A sírba teszed az anyádat! - üvöltötte.
Aztán megütött újra. De a könnyek nem jöttek. Furcsa, de a szemem száraz maradt. Arra gondoltam , hogy megölöm. Arra, hogy biztos van módja, hogyan lehet megölni. Egy pár év múlva agyon tudom majd verni. De én most akarom megölni. Semmit sem ér. Biztosan örökbe fogadtak. Megütött újra. Fájt ugyan, de a fájdalomtól való félelmet már nem éreztem. Újra elért a szíj. A fürőszoba már nem homályosodott el előttem. Mindent tisztán láttam. Az apámnak biztosan feltűnt, hogy nem úgy reagálok, mint addig , mert erősebbet kezdett ütni. Ütött-vágott, de minél inkább csinálta, annál kevesebbet éreztem belőle. Egy idő után olyan volt, mintha kettőnk közül ő lett volna a tehetetlen helyzetben. Valami történt, valami megváltozott. Aztán befejezte , s nagy méltatlankodva felakasztotta a szíjat a helyére. Odament az ajtóhoz. Megfordultam.
- Hé - mondtam.
Apám hátrafordult, és rám nézett.
- Nyomass még egy párat, hátha attól jobb kedved lesz - mondtam neki.
- Te ne merj velem így beszélni!
Megnéztem magamnak. A nyaka alatt hurkákban lógott a hús. A képe tele volt szomorú ráncokkal és árokkal. Az arca olyan volt , mintha sápadt rózsaszín gittből lett volna. Atlétatrikója volt rajta, amit keresztbe meggyűrt az alóla kilógó hasa. A szeme már nem volt félelmetes. Félrefordította a fejét, nem tudott a szemembe nézni. Valami történt. És tudták ezt a törülközők, tudta a zuhanyfüggöny, tudta a tükör, tudta a kád, és tudta a vécé is. Apám megforult és kiment. Ő is tudta. Hogy életem utolsó verését kaptam. Legalábbis tőle."
Megrázó volt ez a rész...belegondolni , hogy egy kicsi gyereket megtanítottak minden kötelességére...de megtanították arra is, hogy semmihez nincs joga.....
Elhitte, igen már megértette , hogy neki jogok nem jutottak.
Van - e joga az élethez? Biztosan erre a világra való?
Vannak - e még szépségei ennek az életnek?
Ez a könyv már fáj nekem....
Utolsó kommentek