"Egyik nap Mrs.Fretag azt adta házi feladtnak, hogy írjunk fogalmazást.

- Kíváló elnökünk, Herbert Hoover most szombaton Los Angelesbe érkezik, hogy beszédet tartson. Szeretném ,  ha mind elmennétek meghallgatni őt, majd fogalmazást írnátok arról, mit láttatok, és mi a véleményetek Hoover elnök beszédéről.

 Szombaton? Kizárt , hogy elmehetnék. Füvet kell nyírnom.Minden egyes fűszálat külön-külön meg kell vizsgálnom és levágnom.(Sose sikerült egyébként.) Apám majdnem minden szombaton megvert a borotvaszíjjal, mert egy-két fűszál mindig kilógott. (Emellett heti egyszer-kétszer másért is megvert: olyasmiért , amit nem csináltam meg, vagy amit nem elég jól.) Szó se lehetett arról, hogy hazaállítok, és azt mondom apámnak: szombaton el kell mennem megnézni Hoover elnököt.

 Igy hát nem mentem. Másnap vasáranap fogtam egy két-papírlapot, és leültem megírni Hoover elnökkel kapcsolatos élményeimet. Ahogy megérkezett nyitott alutóján a stadionba, autója mögött végtelen hosszú kísérettel. Egy autó tele titkosügynökökkel előtte, kettő pedig mögötte.....

 Hétfőn beadtam a fogalmazást. Kedden Mrs.Fretag ott állt az osztály előtt.

 - Elolvastam az elnök látogatásáról szóló fogalmazásaitokat. Én ott voltam. Úgy látom , hogy néhányan ilyen vagy olyan okból nem tudtatok részt venni az eseményen. Azok számára , akik nem voltak ott most fel szeretném olvasni Henry Chinaski írását.

 Az osztály iszonytató csöndben volt. Messze én voltam az osztály legnépszerűbb tagja.  Olyan volt, minha egy-egy kést döftek volna a szivükbe.

- Nagyon keratív ez az írás - mondtaMrs.Fretag,majd nekifogott az olvasásnak. Jó volt hallgatni, ahogy olvassa. Mindenki figyelt. Szavaim betöltötték a termet faltól falig, felrepültek a plafonra, visszapattantak, betemették Mrs.Fretag cipőjét, és megtelepdtek a földön. Az osztály legszebb lányai közül néhányan egy-két pillantást vetettek felém. A kemény csávók teljesen be voltak rám rágva. Az ő dolgozatuk szart sem ért. Úgy ittam a saját szavaimat, mint egy kiszáradt ember. Kezdtem őket elhinni. Juan úgy ült ott, minha épp akkor mostam volna be neki egyet. Kinyújtottam a lábamat, és hátradöltem. Sajnos nagyon hamar vége lett a felolvasásnak.

 - És ezzel a fenkölt végszóval ezennel véget vetek az órának, mehettek - mondta Mrs.Fretag.

 A diákok felálltak, és pakolni kezdtek.

- Te maradj Henry - mondta Mrs.Fretag.

Ültem a székemben, Mrs.Fretag pedig  a sajátjában , és nézett.

 Aztán megszólalt: - Henry, te ott voltál?

Ültem mozdulatlanul, és próbáltam valami válasszal előállni. De nem jutott eszembe semmi. -Nem , nem voltam ott, szólaltam meg végül.

 Elmosolyodott. - igy még inkább figyelemre méltó ez az írás.

- Igen asszonyom...

- Elmehetsz Henry.

Felálltam, és kimentem a teremből.Elindultam haza. Szóval ez kell nekik, hazugság. Kegyes, szép hazugság. Ez kell nekik. Az emberek sületlenek. Könnyű dolgom lesz velük. Körbenéztem. Juan és a barátai sehol sem voltak. Egész jól álltak a dolgaim."