Az orrszarvú és a madara...

„Nem tudom , hallottad-e : az orrszarvúk nem látnak jól, és nem tudnak már a jelenlegi bonyolult világban tájékozódni. Ősrégi korból ittfelejtett, vaksi lények, akik nem ismerik már a mai őserdők és szavannák útvesztőit, a pleisztocén kor utáni új veszedelmes állatfajokat, s ezért az Isten küldött nekik egy madárkát, aki az orruk hegyére ül, s hangos csiripeléssel irányitja őket a sűrűben. Megmondja nekik, merre menjenek, hol forduljanak, hol torpanjanak meg, kivel vigyázzanak, és mikor áll elő olyan helyzet, amikor hanyatt-homlok menekülniük kell.

Ez a madárka úgy működik, mint eg útvonalvezető a kocsik műszerfalán.Nélküle az orrszarvú életképtelen.Nem ismeri ki magát. Nem tudom , hogy alakult ki ez a csodálatos együttműködés, de ezek a pici madarak tartjál életben ezt az ősmultból itt maradt , vaksi , könnyen barátkozó, jóhiszemű és tájékozatlan állatot. Jellemző rá, hogy a fajtából született mitikus lény, a csodálatos Egyszarvút csakis úgy lehetett elfogni, hogy egy szűzlányt ültettek az útjába, aki előtt letérdelt, ez a súlyos , csupaszív barom, és az ölébe hajtotta a fejét.

Akkor rárohantak, és elkapták!

Ilyen naiv és ostoba volt szegény.

Kellett neki tehát egy okos kis madár, aki az efféle ócska trükkökkel leleplezi.S a madárnak is jől jött , hogy egy páncélos óriás orrán ülhetett, mert mérhetetlen biztonságot adott neki: az ősvilágok hűségát és időtlen, aranykori békéját.

Sokat adnak tehát egymásnak.

A madár erősebb lesz - az orrszarvú meg okosabb és ravaszabb.

Ideális pár. Életben tartják egymást. Főleg , ha a madár felismeri az orrszarvú feltétlen hűségét és kitartó erejét - az orrszarvú pedig hajlandó elismerni a madár éles eszét, hogy jobban érti a világot , mint ő.Hiába él páncélban - manapság védtelen.

Megbíznak egymásban

Azt hiszem, ez a jó párkapcsolat titka.

Kiegészítik egymást.

Nem igaz, hogy a lélektársak, vagyis „duálok" hasonlóak , vagy egyformák. Nem! Éppen a másságban van egy jó kapcsolat titka. Ami az egyikben van , az a másikból hiányzik. Úgy lettek ők valaha Egyből Kettő, hogy ami az egyiknél maradt, az a másikból hiányzik.

Amikor rátalálok , megtalálom benne a hiányzó eszemet, józanságomat....hétköznapi valóságérzetemet....Ő meg bennem a feltétlen hitét, bizakodását és nem e világi emlékezetét...A jin rátalál a jangra...a Hold a Napjára.

Az ellentétek találkozása ez, kiegészülés, különböző minőségek egysége.

Hálásak azért , hogy a másik másmilyen.

„Azt szeretem benned, hogy nem olyan vagy, mint én."

Ha a madár nem ismeri föl, hogy ő e nélkül a megbizható óriás nélkül nem tud élni, és az orrszarvú nem látja be, hogy a madár százszor okosabb nála, és bárhová megy , feltétlenül hallgatni kell rá, mert különben elveszett - nem csak a kapcsolatuk megy tönkre, de ők maguk is mindketten.

Én hallgatok a madárkámra."

Müller Péter...Varázskő