ABLAK
Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.
Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel
megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi
volt. A másik beteg ember egész nap csakfeküdt az ágyában, a plafont
bámulva. Beszélgettek a családról, feleségrol, gyerekekrol, a
katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal
töltötte az idot, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon
át a kinti világból. A másik ágyon fekvo embert egy ido után szinte csak
ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta oket, ez volt
minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes , tavacskával
díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és
gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok
üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve.
Miközben az ablak melletti beteg kimeríto részletességgel írta le a kinti
világot , a másik, folyton fekvo behunyta a szemét és maga elélé képzelte a
látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló
karneváli menetrol beszélt. Bár a folyton fekvo ember nem hallotta a
zenészeket, maga elé képzelte oket a másik érzékletes leírása alapján. A
napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülo novér az
ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel
csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék
az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belso ágyon fekvo
beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A novér szívesen segített,
kényelembe helyezve ot azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan,
fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta:
az ablak egy tuzfalra néz. Megkérdezte a novért, mi történhetett az
eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli
világot. A novér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat
sem. Valószínuleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.
Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat ,nem törodve saját
helyzetünkkel.
Bajainkat megosztva csökkenthetjük oket, de ha derunket és boldogságunkat
osztjuk meg másokkal,megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni
magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz
meg semmi pénzért. Minden nap ajándék az élettol, így becsüld meg a
napjaidat, melyek száma - bármilyen sok is jusson - véges.
Utolsó kommentek