Megszaporodtunk!!!!:)...ők tegnap születtek....húszan vannak...reméljük meg is marad mind...
Megjelentek az első bimbók a könnyező virágomon. Három éves, és eddig még nem virágzott....
....most behozhatná a lemardást....:):):)
Az első virág a rózsaszínű klematiszomon....tavaly nyáron ültettem...
....ritka , vékony, de nagyon tud futni...már most 2 méter magas...:)
.....az este csúcspontja.....egy újabb csokor kardvirág....ismét gyönyörű szinekben ponpázik...:):):)
"Bánk, tóparti sétány,padonülés, nézdegélés. Anéhánylépésnyireálló villanyoszlopon plakát libeg, megnézem, valami diszkóról ad hírt. A rozzant papíron táncoslány pózol, van a mozdulatában és arcában valami erotikus és valami bárgyú felsőbbrendűség.
Utóbbit azokon a fajta lányokon tapasztalni, akik a felvett és elhordott ruhamárkákban látják önmaguk megvalósítását, kifejezését. A bánki vadkacsák közönnyel tapicskolnak el az oszlop tövénél, gyalogolnak, jönnekmennek, nem lehet mindig repülni, úszni. A bánki kacsák öltözete remekbe szabott, semmi túlzás, semmi szellemi téblábolás, semmi émelyítő, semmi sallang. Csak ízlés és jó modor érződik. A ruhatervező évmilliós tapasztalattal ült asztalhoz, tudva, hogy akik hordani fogják ezt az adjusztírungot, kényelmes öltözéket szeretnének, megbízhatót. Olyat, ami az év bármely szakában tökéletesen, maradék nélkül kifejezi gazdájuk lényét. A tervező, mikor asztalhoz ült, valószínűleg Chopint hallgathatott. Van valami lírai, valami könnyed etűdszerű a bánki vadkacsák tekintetében, mozdulataiban, lényükben,tollruhájukban.
Visszaülök a padra és elkalandozok a szélben himbálódzó plakátot figyelvén... Kalandozni, mint vasorrú bába az elektromos viharban...* * *
Negyven éve lakom a faluban.
* * *
Mindenkinek van múltja, ahogy a horgászok mondják, vagyis csak az egyik, de általában így szokott ráragadni az egész horgásztársadalomra. Ez olyan, mint az, hogy a kommunisták mind rossz emberek. Pedig van köztük fagylaltos is. A fagyisoknak vaníliából van a szívük, puncsból, krémkocsonyából, tudják ezt a gyerekek is. Az egyik horgász szerint a múlt olyan, mint a boton az orsó, meg a zsinór, fel lehet tekerni, ha meg bedobod a jövőt a vakvilágba (mondjuk fenekező változatban), szépen magával rántja a múltat, mint kukáskocsi a részeg guberálót.
* * *
És mivel mindenkinek van múltja, hát megbíztak engem, dobjam fel kissé a nyári rendezvények látogatottságát a faluban, pontosabban a tó körül. Azért éreztek bennem fantáziát, mert a régi rendszerben én voltam felelős a kulturális programok sikeréért, tehát hogy minél többen menjenek el a kultúrotthonban tartandó eseményekre. Megvannak azok a rendezvények évek óta, amik maguktól hozzák a látogatottságot, de van néhány, amikre csak néhányan járnak, amikre ráfér a marketing. Az egyik ilyen az új diszkó. Mondtam is nekik egyből, hogy ne diszkónak nevezzék, hanem például villanybálnak. És az is már snassz, hogy hiányos öltözetű lányok vannak a plakátokon, amint éppen csavargatják a csípejüket. Ebben is változtatni kell, ha sikert akarnak. A világ nem csak a szaporodásról, ragadósra parfümözött szúrós hónaljakról, leizzadott sminkekről és a körömcipőkben pislogó tyúkszemekről szól. Fantázia kell, petárda az állott pocsolyavízbe. Például, ha a lány kezébe elektromos hurkatöltőt tesznek, biztos többen állnak meg a plakát előtt, vagy olyan bulit szervezzenek, hogy tánc közben meszelik szépen a falakat, verik a vályogot, törölgetnek csillárt, porszívóznak konnektorokat, dolgoznak szépen, ahogy a csillagok az égen. Csak így lehet. Ja, és ha nagyobb figyelmet akarnak a plakátokra irányítani, nem kell teljesen leragasztani a papírokat a villanypóznán, hirdetőtáblán, kocsmaajtón, udvari budi falán.
* * *
A plakátokat direkt rakjuk tehát lobogósra, jobban látni, ha mozognak az oszlopon. Alapvető tézis, törvény, hogy ha valami mozog, azt jobban látni, mint a fix dolgokat. Jobban lehet érzékelni az életet, a létet is, ha mozognak a körülmények, egyszer lent, egyszer fent, szegénység, gazdagság, szerelem, válás, mintha csak simán élnénk egy hullámhosszon, mint a rádióadás. Nagyapám volt nagy híve a színes körülményeknek. Például egyik évben késsel ölték a disznót, a másikban lőtték, aztán jött a többi, ipari áram, kézigránát, kombájn. A gránátban az volt a jó, hogy a folyamatban át lehetett ugorni pár lépést, az egyik lépésben még röfögött a Rozi, csinálta a trágyalét, a másikban meg durr, máris lehetett feldolgozni, csontozni a karajt, meg ami megmaradt, a többi mehetett a hurkába, kolbászba, repesztepertő, vérlecsó.
Szávai Attila
....elég vagány egy falusi diszkó plakátra????
......és amikor megtörténi az átalakulás.....
"Vigyázzunk mindig arra, akit szeretünk. Ne hagyjuk, hogy rossz legyen neki mellettünk. Ha valakit igazán szeretünk, akkor csak akkor vagyunk boldogok, ha ő is boldog..."
(Syradan)
"Amikor szerelmes vagy nem vagy eszednél, mert ha eszednél vagy nem vagy szerelmes."
(Pubilius Syrus)
"A nő a világ legerőszakosabb férfiával is azt csinálhatja, amit akar, ha nagyon okos, elég szép, és kevéssé szerelmes."
(Fontenelle)
"A féltékenység a nőben csak a hiúság sebe. A férfiban kínszenvedés, amely mélységes, mint a lelki gyötrelem, és folytonos, mint a testi fájdalom."
( France Anatole)
....és szerintetek????:o.........................nem értek ezzel egyet, viszont érdekelne , ki mit gondol a féltékenységről....??????
ELEJTETTED A NAPOT...
Rád gondoltam délután,
Fönn az arany nap sütött,
S lehunyt szemhéjaimon
Rózsaszínnel átütött.
Fáradt arcom szeliden
Tüzesítette a fény,
S szemlehunyva a szokott
Utazásra vártam én,
Arra, mikor - halk hajó
Titokzatos tengeren -
Fekvőszékem útrakél,
S lázam sodrán ring velem
Felelőtlen, gyönyörű
Fantázia-tájakig,
Ahol romló életem
Némely bús álma lakik:
Mindaz, ami sohse lesz,
Mindaz, ami sohse volt -
Így indultam ma is el,
Húnyt szemekkel, mint a holt,
Álmodozni: életet.
És úgy hajlott rám a nap,
Mintha pilláimra a
Rózsaszínű parazsat
Az a szent fény ejtené,
Mit még ott látott a szem
Isten-atyja kebelén,
S melyre szomjas szüntelen.
És egyszerre úgy esett,
Telin, forrón, hirtelen
Rád gondoltam s arra, hogy
Messze vagy, és jaj nekem.
És megriadt szemeim
Felpattantak: a hegyek
Csúcsain már pirosan
Búsultak a fellegek.
És egy furcsa vízió
Vad erővel elkapott.
Úgy éreztem: kezeid
Tartották ma a napot.
Azért volt oly különös,
Minden fénynél édesebb,
És én ezt csak most tudom,
Amikor már este lett,
Mikor kezed fáradtan
Elejti már a napot,
S szívemben is csöndesen
Elhallgatnak a dalok.
(Tóth Árpád)
....2007 augusztus 16.Iowa....Obama még csak szenátor....lányával Maliaval....
....Michelle Obama és Malia...
...ma még nem volt egyetlen Obama kép sem.......s nélküle nem telhet el egyetlen nap sem....
„A férje szerint a boldoság relatív fogalom.Bár többnyire mindenki nevetett rajta, amikor Lacy elmesélte, hogy férje hivatása lényegében a boldogság árcédulázása, végül is mi más lenne egy közgazdász dolga, mint anyagi értékben kifejezni az élet felbecsülhetetlen értékeit.
A rendszeres házasélet például - már ha boldogsághozadékát nézzük - egy ötvenezer dolláros fizetésemeléssel egyenértékű. Ha viszont mindenki megkapja ezt az emelést, akkor a dolog koránt sem olyan izgi....És ugyane logika alapján elmondható, hogy ami korábban boldoggá tett bennünket, nem biztos, hogy ma megörvendeztet.Lacy öt évvel korábban fél karját is oda adta volna, hogy férje egy tucat szál rózsával állítson be, most pedig attól kerülne padlóra az örömtől, ha Lewis a férje lehetőséget adna egy tízperces délutáni alvásra...
A statisztikát félretéve, Lewis minden bizonnyal úgy kerül majd be a történelemkönyvekbe, hogy ő volt a közgazdász, aki matematikai formulába öntötte a boldogságot: Va per Vá, azaz a valóság osztva a vágyakkal. Ebből az következik, hogy a boldogsághoz két út vezet: az ember vagy javít az őt körülvevő valóságon, vagy pedig lejjebb adja a vágyait.
....Egyszer Lacy megkérdezte a férjét, amikor a szomszédban voltak egy partin, mi van akkor , ha valakinek nincsenek vágyai.Hiszen ugye nullával nem lehet osztani....
Eszerint ha az ember csak úgy sodortatja magát és állja a csapásokat, akkor nem lehet boldog? Hazafelé a kocsiban Lewis azzal vádolta meg Lacyt, hogy megpróbálja mások előtt ellehetetleníteni. Lacy nem szívesen gondolkozott azon, hogy vajon a családja a férjével egyetemben boldog -e? Mindenki azt hinné, hogy ez nem kérdés egy olyan ember számára, aki felfedezte a boldogság matematikai egyenletét, de sajnos úgy tűnt, ez nem így működik
Lacynek olykor eszébe jutott a régi mondás a cipész lyukas cipőjéről, és azon tűnődött, hogy vajon mi lesz egy boldogságkutató gyermekéből?"
Jodi Picoult......Tizenkilenc perc...
Utolsó kommentek