„A férje szerint a boldoság relatív fogalom.Bár többnyire mindenki nevetett rajta, amikor Lacy elmesélte, hogy férje hivatása lényegében a boldogság árcédulázása, végül is mi más lenne egy közgazdász dolga, mint anyagi értékben kifejezni az élet felbecsülhetetlen értékeit.

A rendszeres házasélet például - már ha boldogsághozadékát nézzük - egy ötvenezer dolláros fizetésemeléssel egyenértékű. Ha viszont mindenki megkapja ezt az emelést, akkor a dolog koránt sem olyan izgi....És ugyane logika alapján elmondható, hogy ami korábban boldoggá tett bennünket, nem biztos, hogy ma megörvendeztet.Lacy öt évvel korábban fél karját is oda adta volna, hogy férje egy tucat szál rózsával állítson be, most pedig attól kerülne padlóra az örömtől, ha Lewis a férje lehetőséget adna egy tízperces délutáni alvásra...

A statisztikát félretéve, Lewis minden bizonnyal úgy kerül majd be a történelemkönyvekbe, hogy ő volt a közgazdász, aki matematikai formulába öntötte a boldogságot: Va per Vá, azaz a valóság osztva a vágyakkal. Ebből az következik, hogy a boldogsághoz két út vezet: az ember vagy javít az őt körülvevő valóságon, vagy pedig lejjebb adja a vágyait.

....Egyszer Lacy megkérdezte a férjét, amikor a szomszédban voltak egy partin, mi van akkor , ha valakinek nincsenek vágyai.Hiszen ugye nullával nem lehet osztani....

Eszerint ha az ember csak úgy sodortatja magát és állja a csapásokat, akkor nem lehet boldog? Hazafelé a kocsiban Lewis azzal vádolta meg Lacyt, hogy megpróbálja mások előtt ellehetetleníteni. Lacy nem szívesen gondolkozott azon, hogy vajon a családja a férjével egyetemben boldog -e? Mindenki azt hinné, hogy ez nem kérdés egy olyan ember számára, aki felfedezte a boldogság matematikai egyenletét, de sajnos úgy tűnt, ez nem így működik

Lacynek olykor eszébe jutott a régi mondás a cipész lyukas cipőjéről, és azon tűnődött, hogy vajon mi lesz egy boldogságkutató gyermekéből?"

Jodi Picoult......Tizenkilenc perc...