Jodi Picoult:Tizenkilenc perc...
...ez a rész megmutatja, leirja, milyen is volt Lacy fia, Peter...s hogy mi lett belőle később???
...nem fogjátok elhinni, hogy mit tett vele az élet....:(
„ A kisszék szinte eltörpült Lacy feneke alatt, a térde nem fért a pad alá, a falón lévő élénk szinek szinte vibráltak a szeme előtt. A tanjtónéni olyan fiatal volt, hogy Lacy arra gondolt vajon otthon megihat- e már egy pohár bort anélkül, hogy szabályt szegne.
- Mrs.Houghton - kezdte-, bárcsak mondhatnék valami biztatóbbat, de az a helyzet, hogy bizonyos gyerekek szinte magukra vonják mások rosszindulatát, mint a mágnes. A gyerekek meglátják a másikban a gyengeséget, és azonnal ki is használják.
- Peternek mi a gyengesége? - kérdezte Lacy.
A tanjtónő mosolygott.- Én nem gyengeségnek mondanám. Érzékeny és kedves. De ez azzal jár, hogy kevésbé hajlandó a fiúkkal rohangálni körbe -körbe, és rendőrösdit játszani, és inkább leül a sarokba Josieval rajzolgatni. Ezt persze a többi gyerek észreveszi .
Lacynak eszébe jutott, hogy amikor ő volt ilyen kisiskolás, nem sokkal idősebb mint Peter, inkubátorban csirkét keltettek ki, az egyiknek valami baj volt a lábával. Mindig a sánta ért utoljára az etetőhöz-itatóhoz, és a többinél soványabb és gyámoltalanabb volt. Egy nap az osztály színe előtt a többi csirke halálra csipkedte a sántát.
- A fiúk hasonló viselkedését nem toleráljuk - nyugtatta meg az anyát a tanítónő. - Ha észleljük a bajt, akkor azonnal az igazgatóhoz küldjük a gyereket.- A nő folytatta volna, már nyitotta is a száját, de valami eszébe jutott és elhallgatott.
- Igen...?
A tanítónő lesütötte a szemét.- Hát csak arról van szó, hogy a büntetésnek olykor fordított a hatása. A fiúk úgy gondolják, Peter miatt kerülnek bajba, és emiatt állandósul az erőszak.
Lacy érezte, hogy az arca felforrósodik. - És maga, személy szerint mit tesz, hogy az ilyesmi mégegyszer ne forduljon elő?
Lacy azt várta, hogy a nő most valami sarokba állításról vagy efféle büntetésről kezd beszélni, ha Peterre megint tömegesen rátámadnának a többiek. Ehelyett a fiatal nő ezt válaszolta: - Megmutatom Peternek, hogyan álljon ki önmagáért. Hogyha valaki félrelöki az ebédsorban vagy ingerli, mit mondjon neki ahelyett, hogy eltűri a dolgot.
Lacy csak pislogni tudott.- Ezt ugye most nem mondja komolyan? Tehát ha meglökik, akkor lökjön vissza? Ha az ételét lelökik a tálcáról, akkor álljon bosszút?
- Természetesen nem...
- Azt mondja nekem, hogy Peter attól fogja majd biztonságban érezni magát itt, az iskolában , ha ő is elkezd ugyanúgy viselkedni, mint a többiek, akik efféléket művelnek vele?
- Nem , én csak az iskolai élet realitásairól beszélek - helyesbített a tanjtónő. -Nézze, Mrs.Houghton, én mondhatom azt is, amit hallani szeretne.Hogy Peter csodálatos gyerek - ami igaz is.
Mondhatom, hogy az iskola toleranciára tanít és bünteti a fiúkat, akik megkeserjtik Peter életét, és akkor ennyi, vége lesz.De a szomorú tény az, hogyha Peter azt akarja, hogy vége legyen, akkor részt kell vennie a dolgokban neki is.
Lacy lenézett a kezére, amely óriásinak hatott a kicsiny pad tetején.-Köszönöm. Az őszinteségét. - lassan állt fel, mert nem árt ovatosan mozogni egy olyan világban, amelybe már nem illesz bele.
Kiment a teremből. Peter egy kispadon ülve várta az előcsarnokban, a falra tett állatkölyök -képek alatt.Pétre anyjaként az volt a feladata, hogy egyengesse a gyerek előtt az utat., nehogy Peter elbkjon. Mi van akkor, ha egyszerűen képtelen mindent eldózerolni az útjából? Vajon ezt próbálta értesjtésér adni Peter tanárnője?
Lacy legugolt Peter elé, és megfogta a kezét. - Tudod ugye, hogy szeretlek? - kérdezte.
Peter bólintott.
-Tudod, hogy csak azt akarom, ami neked a legjobb, ugye?
- Igen, felelete a gyerek.
-Tudom , mi történt az uzsonnás dobozaiddal. Tudom , mi folyik közted és Drew között. Hallottam, hogy Josie jól behúzott neki.Tudom , miféléket mond neked. - Lacy érezte, hogy megtelik a szeme könnyel.- Ha legközelebb ilyesmi előfordul, akkor állj a sarkadra ne hagyd magad.Muzásj , Peter, különben ....meg foglak büntetni.
Az élet igazságtalan.Lacyt már annyiszor nem léptették elő, pedig milyen keményen dolgozott.Látott anyákat, akik nagyon vigyáztak magukra és a babájukra, az mégis holtan született, és látott kábszereseket, akik egészséges csecsemőt szültek. Tizennégy évesek haltak meg az orra előtt petefészekrákban, mielőtt még élhettek volna egyáltalán. Az ember nem szállhat szembe a kegyetlen sorssal - el kell szenvednie , és reménykedni, hogy egyszer talán jobb is lesz. Az persze még nehezebb, ha az embernek a gyereke helyett kell lenyelnie dolgokat. Lacynek a szive szakadt meg, hogy hirtelen el kell vonnia Peter szeme elől az ártatlan gyermekkor rózsaszín függönyét, hadd lássa ő is, milyen a világ.Bármennyire szerette is őt anyaként, és bármennyire óhajtja, hogy a világ, amelyben Peter él , tökéletes legyen, nem tudja megvédeni a csúf valóságtól."
Utolsó kommentek