Minden, ami Amerika!

"Szeretet... Mi is a szeretet? Érzelem...? De valóban érzelem? Ennél több... A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés. A szeretet mindig a másik emberért létezik. Nem azért szereti a másik embert, mert "viszontszeretetet" vár. Örül a viszontszeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék. A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére, már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret, és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret. Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok. Adom önmagamat, adom örömöm, bánatom, érdeklődésem, együttérzésem, barátságom, hálám, értelmem...

A szeretet lényege a másik-centrikus gondolkodás és cselekvés. A szeretet törődő és felelősségteljes. Figyel a másik ember kimondott és kimondatlan igényeire. Szükséges hozzá a másik ember tisztelete. Akit szeretek, annak tisztába vagyok egyéniségével. Őt szeretem, nem egy illúziót, egy képet, és nem azt, akinek szerintem lennie kéne. Ehhez pedig ismernem kell őt.

Szent Ágoston mondta, nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek, és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek. A szeretet lényege, hogy nem függ semmitől. A szeretet elfogadás. A szeretet elfogadja a másikat, ahogy a másik van. Nem akarja megváltoztatni. Megváltoztatni csak önmagunkat lehet. Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül. Szeretni azt jelenti, fény és melegség vagyunk a másik számára. Minél inkább szeretünk és odaajándékozzuk magunkat, annál értékesebb lesz életünk. "

(Hermann Hesse)

"Egyik ember szülészt keres gondolatai számára, a másik valakit, akinek segíthet - így keletkezik a jó beszélgetés."

Friedrich Nietzsche

....szomorú vagyok mostanábam reggelenkénk...ide ülök a géphez, s körbe járom a barátokat...aztán nehéz szívvel elmegyek, mert nem találtam semmit már a blogján....sokat jelent nekem egy -egy kedves ember, akit még a blogolás kezdetén megismertem és sohasem csalódtam benne...

...történt valami vele???...értetlenül állok és nem bírom elfogadni....

....úgy érzem tennem kell valamt...úgy érzem vissza tudom őt hozni....vissza tudnánk őt hozni...!!!!!

...kell az ő vidámsága , humora....kell, hogy megnevettessen minket, kell a humora....!!!!

.....mit gondoltok???? van bennünk annyi erő, hogy vissza tudjunk valakit ide varázsolni???

....egy élőláncra - blogláncra gondoltam.......mindenki ir hozzá egy kommentet...(majd elárulom kihez......)

....legalább száz kommentre gondoltam...de magam nem tudom ezt összehozni ....segítetek????

....Már annyi barátot elveszítettem....őt nem akarom........a "kívánságteljesítőt"....

....számolás ma éjféltől!!!!!!!!!!!!!!!!!!:)....a kezdő lépést én megteszem...még most....

...aki nem ismeri, olvasson , nézzen bele....megéri!!!!:)

"Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, mondhatnám, nem tehet sokat: egyesített erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges. Mit ér egy csepp víz? De milliomonként egyesült cseppek megdöbbentő erőt fejtenek ki"
Kölcsey Ferenc

   Ma ujra csillagos...

Ma ujra csillagos. Csillagai az égnek
- Lásd mára mind kijött - lakodalomnak égnek
és dobogó szived drága zenéjü hangja
szegény ijedt szived lakodalmunk harangja
s elfog a büszkeség amint dobogja: Bim bam!
hogy ilyen gyönyörűt tartok a karjaimban
s hallgatom ajkadat, a véreset, a pirost
s ugy gyűröm ujjaid, mint egy darab papírost
mint gyónócédulát, mint szerelmes levélkét
amelyre leirád szivednek első vétkét
s mikor tanácstalan melletted álltam árván
s láttam hogy mind nem ér semmit a sok szivárvány
melyet valami nap bágyadt egemre festett
s hogy az egész világ szive nekem a tested
s láttad hogy életem belehull bús tüzembe:
e drága levelet csusztattad a kezembe.
És néha azt hiszem hogy semmi, semmi, semmi
hogy egyek ne legyünk, már meg nem tudja tenni
és máskor azt hiszem hogy minden, minden, minden
ellenem esküdött - de ha szemed tekintem
akkor nyugodt vagyok, szívembe száll a béke
mint aki tóba néz és a tóban az égre
s hallgatom szívedet, amint dobogja: Bim bam
s gyönyörrel, gyönyörüm! gyötörlek karjaimban.

 (Babits Mihály )

- Mért nem mondtad, hogy reszelni kell, és nem vágni! - Mit? - A káposztát! Azt csinálunk estére, nem? Azt mondtad, a káposztás cvekedlidet mindenki várja. Fölvágtam az egészet.

- Nem mindegy?
- Nem. A cvekedlihez reszelni kell.
- Akkor most vágva lesz. Ne félj, meg fogjuk enni.
- Meg. De ezzel az erővel reszelhettem volna! Megnéztem a szakácskönyvben. Vágni a párolt káposztát kell.
- Jó. Máskor előbb nézd meg! Most legalább már tudjuk. A cvekedlibe pedig ezentúl reszelni fogjuk.
Énekelve mondta, gúnyosan. Aztán bement a szobába, és becsukta az ajtót. Legszívesebben bevágta volna. Pedig ő volt az undok. Reggel óta ez ment. Valamin mindig összeszólalkoztak. Ez a cvekedli is. Az ő ötlete volt. Egyszer a barátaikkal nosztalgiázva emlegették a nagymamák káposztás cvekedlijét.
- Szaftosan, jó sok borssal... - merengett barátnője, de a fiúk lehurrogták.
- Porcukorral, hófehéren - szavalta egyikük, és nagyokat nyelt.
Akkor határozta el, hogy egyszer meglepi a menzához szokott, éhes társaságot egy hatalmas lábos lágyan rezgő, borsosan illatozó káposztás cvekedlivel. Az elhatározás még akkor született benne, amikor egyedül élt a nagynénjétől rámaradt, apró lakásban. Aztán csak tolta, halogatta az alkalmat, maguk közt lassan már szólássá lett az ígérete: Majd, ha fagy... Majd, ha meghívnak minket káposztás cvekedlire...

Aztán egyszer csak ketten lettek a lakásban.

Mint mindig, akkor is hirtelen határozott. Pedig sokáig halogatta, hogy odaköltözzön-e hozzá a fiú. Tavasszal ismerkedtek meg egy kiránduláson. Nem sokat beszélt, otthonosan mozgott az erdőben. Hazafelé, mielőtt fölszálltak a buszra, egy ágdarabbal szakszerűen letisztogatta a sarat a lány bakancsáról.
Csöndesen ujjongó felfedezésnek érezte kettejük minden találkozását. Mert az volt. Nem szerelem. Legalábbis az elején határozottan azt érezte, hogy ez nem szerelem. Nem ismert még soha ilyen fiút. Valami óvatos, csodálkozó, izgalom nélküli boldogságot élt meg vele. Ilyen is van?, gondolta hajnalonta. Mert hónapok múlva, úgy karácsony után egyik nap egy kulcsot tett a táskája mellé.
- Ha akarod, hagyd ott a koleszt, költözz ide...
Most bent a szobában nyugalmat próbált erőltetni magára, de nem ment. Nem értette igazán, miért idegesíti fel ilyen apróság? Ez az idétlen káposzta. Tudhatta már, hogy ellentétben vele, a fiú lassú és alapos. Nem szíveli, ha valami nem jól van, holott lehetne jó is. Máskor örült, ha valami konyhai munkát megcsinált. Most mi bújt belé, hogy bántja, mint egy fúria. Olyan vagyok, mint anyám, ha ideges, gondolta riadtan. Elmegyek egy kicsit, döntött, és felvette a kabátját.
A fiú a konyhában a káposztát szecskázta. Amikor benézett, a deszka fölött rákacsintott.
- Összeaprítom, úgy észre se veszik.
- Amúgy se veszik észre. Én most elmegyek, kettőre megjövök.

De nem jött meg kettőre. Háromra se. Beült a könyvtárba, háttal a teremnek, hogy ne lásson senkit. Már bánta az egészet. Hogy épp mára hívták meg a többieket. Tartogatta ezt az estét. Azt gondolta, legyenek csak egyedül. Legyen ez a nap egészen az övék. Éppen egy éve ismerkedtek meg. Vajon eszébe jut-e ez a fiúnak. Aztán néhány napja valahogy - megint hirtelen -, másképp határozott: jöjjenek el mindnyájan, legyenek velük, akiket szeretnek.
Az órára nézett. Már rég ott van mindenki, már rég esznek. Ő meg itt gubbaszt. Nem tudott eligazodni magán. Azért is dühös lett, hogy jó sokára szedelőzködni kezdett.
A lakásban halálos csend. A szobaajtó csukva. A konyhában a kölcsönlábos alján még van egy kevés káposztás kocka. Akkor veszi észre, az asztalt nagy halom kavics egészen beborítja. Közelebb megy. Fehér, rózsaszín, szürke, márványosan erezett, szép kövek hevernek egymáson. Nagyon sok. Kézbe vesz egyet. Írás van rajta. Egy szó: Tékozlás. Nézi a többit, szavak azokon is. Küzdelem. Könnyek. Álom. Egy szürke kavicson ez: Hála. Egy fehéren: Remény. S a többin: Alkonyat. Gyermek. Nevetés. Gyász. Élet.
Nézi a kavicsokat, és azt gondolja, de jó lesz szépen leülni a földre, és kirakosgatni mindet. Mind a háromszázhatvanötöt. Lassan benyit a szobába, halkan beszól. Ízlett nekik a cvekedli? A fiú is suttog. Ízlett. Te nem kérsz? De igen, mondja, és hagyja, hogy szedjen neki egy púpozott, jókora tányérral.

(Schäffer Erzsébet )

...teljesen levett a lábamról....annyira jól tudja elmesélni a történeteket, hogy meghatódtam...

"Mindenkit más és más szórakozás tölt fel. Most megvizsgáljuk az asztrológia segítségével, hogy kinek mi a legjobb buli. "

.....akit érdekel, megnézheti itt....

.....nem nagyon hiszek a horoszkópokban...csak néha...:)....de ezt most valahogy igaznak találom..

....nagyon vonzanak a távoli kultúrák...egzotikus emberek...és az utazás...!!!!:):):)...arról már nem is beszélek...:)

 

A Nyilas szülött toleráns, nagyvonalú, jóindulatú és lelkesedő. Számára a rajongás alapéletérzés. Szereti az igényes, nagyszerű dolgokat, bármiről legyen szó. Olykor kissé patetikus és „rongyrázó". Ennek oka, hogy nem tud mit kezdeni a középszerű, tömegízlést kielégítő tárgyakkal és szórakozási módokkal.

Neki való bulik: Számára fontosak a filozofikus témák, ezért szereti, ha egy szórakozóhelynek van eszmei vonala. Ugyanígy igényli, hogy egy koncert, egy fesztivál vagy buli is egy adott téma köré épüljön fel. Lehet ez a 70-es évek lázadása vagy egy konkrét hangszer dicsőítése stb. Mivel vonzzák a távoli kultúrák, szeret utazni, vagy itthon olyan rendezvényt meglátogatni, amelyen módja van egzotikus emberekkel találkozni. Kicsit kényelmes, de ha az adott buli elég különleges, akkor hajlandó leküzdeni ezt.

Mi vár rá? Mostanában sikerek várnak rá szerelmi téren, ha bulizni megy. Az anyagi gondok ne tartsák otthon! Keressen ingyenes programokat, és spóroljon mással! A szórakozás kifejezetten inspiráló számára, így élményekkel feltöltődve a munka is jobban fog menni. A nyár végén gondolja meg, hogy akár kölcsönt is kérhet valakitől, hogy elutazhasson egy külföldi koncertre vagy fesztiválra. Ez akkora kaland lesz, amit kár lenne kihagynia.

  " Én optimista vagyok, bár látom, elbitangolt a világ, a vesztébe rohan, ha így folytatódik. De a káosz után rend kell, hogy legyen, s így lesz, bízom benne. A gyerekeknek ezért kell ismerni a gyökereket, s tudni, hogy a világ nem az, amit mindenütt látnak, és a tévéből ismernek. A világ egész másutt kezdődik. A saját bensőmben, aztán a családnál, aztán a közösségeknél. Amik már nincsenek. De mintha egyre születnének"

(Schäffer Erzsébet)

 "Akkor, ott az út szélén még nem tudtam, hogy kicsoda. Csak valami olyasmit éreztem, hogy ezzel az emberrel jó lehet elindulni. És megérkezni is jó lehet. S a legjobb talán a közbeeső idő vele. Az utazás. Mert nem mindegy, hogy kivel utazik az ember. Az már ott bizonyos volt, hogy a férfi körül a dolgok és az emberek biztonságban vannak. Hogy nála az igen igen, a nem nem, a nyolc óra az nyolc óra, a tizenkettő az percre pontosan tizenkettő. Közben játékosság terem mellette, és kíváncsiság, meg jóízű barátok akiknek megőrzi fontos mondataikat."

(Schäffer Erzsébet)

 " Mindenütt, ahol igazság van és nem hamisság, ott jó lenni. De az életünkben ez nem lehet hely függvénye. Biztos, hogy vannak helyek, ahol könnyebb igaznak lenni, ahol olyan a táj, a környezet, hogy hamarabb rá tudsz hangolódni saját magadra, ahol nem kell színt játszanod, önmagad tudsz lenni. S ha önmagadra találsz, le tudod hántani a gyémántokat...
- Gyémánt? - néztem rá.
- A szívünkben van egy gyémánt. Mindenki szívében. És ahogy növünk, öregszünk, rárakódik egy vastag héjazat. Amikor aztán az ember tizennyolc, húsz-, harminc- vagy ötvenévesen - ki mikor - elkezdi keresni önmagát, az Istent, az igazságot - valójában ez mind egy -, akkor elkezdi hántani, hámozni a gyémántjáról a héjakat. Nyilván eljutsz olyan helyekre, ahol jól érzed magad, és ahol jól vagy, ott könnyebben megy a hámozás. De mi van, ha nincs rá lehetőséged, hogy helyet keress és változtass az életedben... (...) Nem lehet halogatni, hogy mikor leszek boldog, mert a boldogság ott van bennünk."

(Schäffer Erzsébet)

REGGELI KÁVÉZÁS

Szeretem az őszi hideg szobákat,

ülni kora reggel összehúzott köntösben

a kitárt ablaknál, vagy a tetőn,

párolog a völgy meg a csésze kávé

- ez hűl, amaz melegszik.

Sokasodik a piros meg a sárga,

fogyatkozik a zöld, pereg a sárba

a sok levél - halomban

a nyár devalvált pénze:

oly sok! oly semmitérő!

Lassúdan kékbe vált

az ég hamvasszürkéje, enyészőben

az enyhe borzongás. Közelednek

a nappal-dagály

türelmes, óriás tolóhullámai.

Kezdhetek folytatódni. Megadom magam

egy személytelen felszólító módnak.

(Petri György)

"Egyik ember szülészt keres gondolatai számára, a másik valakit, akinek segíthet - így keletkezik a jó beszélgetés."

Friedrich Nietzsche

....szomorú vagyok mostanábam reggelenkénk...ide ülök a géphez, s körbe járom a barátokat...aztán nehéz szívvel elmegyek, mert nem találtam semmit már a blogján....sokat jelent nekem egy -egy kedves ember, akit még a blogolás kezdetén megismertem és sohasem csalódtam benne...

...történt valami vele???...értetlenül állok és nem bírom elfogadni....

....úgy érzem tennem kell valamt...úgy érzem vissza tudom őt hozni....vissza tudnánk őt hozni...

...kell az ő vidámsága , humora....kell, hogy megnevettessen minket, kell a humora....!!!!

.....mit gondoltok???? van bennünk annyi erő, hogy vissza tudjunk valakit ide varázsolni???

....egy élőláncra-blogláncra gondoltam...:)....mindenki ir hozzá egy kommentet...(majd elárulom kihez...:)...)

....legalább száz kommentre gondoltam...de magam nem tudom ezt összehozni :(....segítetek????

....Már annyi barátot elveszítettem....őt nem akarom....

"Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, mondhatnám, nem tehet sokat: egyesített erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges. Mit ér egy csepp víz? De milliomonként egyesült cseppek megdöbbentő erőt fejtenek ki"
Kölcsey Ferenc