Minden, ami Amerika!

A mindennapi testbeszéd titkai

A legtöbb ember úgy gondolja, hogy ügyesen palástolja, ha nem mond igazat a partnerének, a környezetének, stb. Ám, ha a testbeszéd törvényszerűségeinek ismeretében jól odafigyelünk a mimikájára, a mozdulataira, a gesztusaira, akkor sok mindent megtudhatunk, arról, amit el akar titkolni előlünk. Az alábbi kis kalauz jól alkalmazható a füllentő testbeszéd értelmezéséhez.

A férfiak többször hazudnak, mint a nők

A felmérések szerint a nőknek csak 27, a férfiaknak viszont 36 százaléka rendszeresen „füllent", „svindlizik", mellébeszél. De vajon felismerhető-e, ha valamely férfi a környezetünkben nem mond igazat! Természetesen igen, csak értő módon figyelje az alábbi jeleket:

• Kerüli a partnere tekintetét,
• Szokatlan gesztusokat gyakorol, amelyeket korábban nem tett meg (például bókokat mond, ajándékot, virágot vesz, stb.)
• Ütemessen rázza a lábát,
• Összehunyorítja beszéd közben a szemét,
• A pupillái kitágulnak,
• Önkéntelenül többször felhúzza a szemöldökét,
• Orrizmai összehúzódnak,
• Mindig azonnal van magyarázata - anélkül is, hogy megkérdeznék - sőt tanút is megnevez, akivel együtt volt.

Árulkodó testbeszéd

Mimika

Legyünk óvatosak, ha valakinek „pókerarca" van, a mosolya, vagy más arckifejezése szinte „megfagy". A természetes arckifejezés ugyanis rendszeresen 5-6 másodpercenként változik.

A testmozgás koordinációja

A hazudozóknál gyakran megfigyelhető, hogy a testmozgásuk és az arckifejezésük időben eltolódik (pl. ha valaki azt asztalracsap, de az az arca csak egy másodperc múlva tükröz haragot).

Hang

Az emberek 70 százalékának magasabb a hangja, amikor hazudik. De ne feledjük, a profi hazudozók tudják ezt, és ilyenkor még mélyebb hangon szólalnak meg.

Testmozdulat

A gyakorlatlan hazudozók sokszor egy hirtelen mozdulattal, pl. vállrándítással vagy kézlegyintéssel elárulják magukat. A profik - minthogy tudják ezt - ügyelnek erre, náluk tehát épp a merev testtartásra kell felfigyelnünk.

Eltúlzott reakciók

Azok, akiknek a számára a hazudozás mindennapos dolog, gyakran eltúlzott reakcióikkal árulják el magukat: például dühkitöréssel, ha valaki kételkedik a szavukban.

Beszédstílus

Sok hazudozó hajlamos a túlzottan részletező beszédre, túl sokat és gyorsan beszélnek és mondanivalójuk minduntalan olyan szófordulatok szakítják félbe, mint „higgy nekem!" „komolyan mondom" vagy „őszintén szólva"...

http://www.lelkititkaink.hu

Lewis Houghton (ő Lacy férje) a szokások rabja. Minden reggel öt óra harmincöt perckor felkel, aztán lemegy az alagsorba, és tréningezik egyet a futógépen.Zuhanyozás után megeszik egy tál müzlit, miközben átfutja az újságot.Mindig ugyanazt a zakót veszi föl, aká hideg van, akár meleg. Az egyetemi parkolóban mindig ugyanoda áll be a kocsival.

Egyszer megpróbálta matematikailag formulázni a szokások kihatását a boldogságra, és érdekes eredményre bukkant: az ismerős ,meghitt dolgok által szerzett öröm vagy csökkentette, vagy növelte az a tény, hogy az illető mennyire rugalmas, hogyan áll a változásokhoz. Vagyis másképp fogalmazva ..(Lacy mindig ezt mondogatta neki:"egyszerűbben Lewis, egyszerűbben!") minden emberre , aki hozzá hasonlóan szerette a kényelmes, bejáratott, megszokott dolgokat, jut egy másik ember , aki meg ettől szenved,fojtogatónak érzi a szokásos ismétlődést. Utóbbi esetben tehát a komforthányados negatív szám lett, és a szokások elvettek a boldogságérzetéből.

Nyilván ez van Lacynél is, gondolta, aki úgy járkál a házban , mintha még sohasem látta volna , hallani sem akart arról, hogy visszamenjen dolgozni. „Hogy képzeled, hogy most más gyermekeivel tudnék törődni?" - érvelt.

Lacy azt hajtogatta, hogy tenniük kéne valamit, de Lewis nem tudta, hogy mi lehetne az.. És mivel sem a feleségén , sem a fián nem tudott segíteni, úgy döntött , akkor saját magán próbál segíteni. Peter vádemelése után öt napig otthon maradt, azután a hatodik nap reggel berámolt az aktatáskájába, megette a müzlijét, és elment dolgozni.

Az egyetemre menet a boldogság egyenletén gondolkozott.Nagy sikerének egyik kulcsa (a megállapítás, miszerint B - Va/Vá, azaz a boldogság egyenlő a valóság és a vágyak hányadosával ) azon az univerzális igazságon alapul, hogy az embernek mindig vannak vágyai, mindig számít valami jóra, mindig törekszik afelé, ami meg fog történni. Vagyis a vágyak mindig valós számként jelennek meg, hiszen nullával nem lehet osztani. A történtek fényében azonban meglehet, ezt a képletet át kell gondolni újra... A matemetika csak egy darabon kisérheti az embert, aztán mintha megállna a tudomány. Éjszakánként, amikor Lewis éberen meredt a plafonra, és tudta, hogy Lacy is csak színleli az alvást, Lewis arra a következtetésre jutott, hogy az ember elérheti azt az állapotot, hogy már ne legyenek se vágyai , se elvárásai az élettel szemben. Ha ez sikerül, az ember például akkor sem gyászol, ha elveszíti első gyermekét.Aztán, amikor a másodikat bebörtönzik tömeggyilkosságért, meg sem rezdül. Az ember mégis csak tud nullával osztani. Ez a nulla létezik - éppen olyan , mint a mély űr, amely az ember szíve helyén keletkezik.

Ahogy betért az egyetemi városba, Lewis máris jobban érezte magát. Itt ő nem egy lövöldöző apja, és soha nem is számított apának. Ő itt Lewis Houghton , a közgazdaságtan professzora. Itt még kézben tartja, uralja a dolgokat; itt nem kell gyanakodva figyelnie munkája végtermékét , a kutatását, hogy mikor kezd szétbomlani, megsemmisülni.

Szobájába érve Lewis éppen előhúzta papírjait az aktatáskájából, amikor a tanszékvezető bedugta fejét a nyitva hagyott ajtón. Hugh Marcquarie nagydarab pasas volt - a diákok Mr.Akváriumnak hívták a háta mögött - aki nagy élvezettel töltötte be a főnöki posztot. - Houghton! Hát te mit keresel itt?

- A legutóbbi nyugta szerint még itt dolgozom,és még fizetek is - próbált Lewis viccelni, ami sohasem ment neki túlzottan. Legfeljebb véletlenségből tudott egy -egy poént mondani néha.

- Hugh bejött a szobába.- Te jó ég , Lewis, nem is tudom mit mondjak...

Lewis tökéletesen megértette Hugh-t, hiszen még ő maga sem tudja, hogy mit kéne mondania ebben a helyzetben. A gyászra van előre nyomott, kíszes kártya: van a házikedvenc kimúlására vagy arra az esetre, ha az embert kirúgják a munkahelyéről. Arra persze nincs vigaszformula, ha az ember gyereke éppen megölt tíz embert...

- Már éppen fel akartalak hívni. Lisa át akart vinni egy kis süteményt.....Lacy hogy van?

Lewis feljebb tolta a szemüvegét az orrán.- Ó, hát tudod...

Megpróbálunk normalizálódni, amennyire csak lehet.

Amikor ezt mondta, az életét úgy látta maga előtt, mint egy grafikont. A normalitás vonala megy-megy, egyre csak nyújtózik a tengelye felé, de hiába, nem éri el.

Hugh elült a Lewis asztala mögötti székre, ahová olykor a diákok szoktak lezuttyanni, ha szükségük volt egy kis eligazításra a mikroökonómiában.

- Lewis, vegyél ki egy kis szabadságot- indítványozta.

- Köszi Hugh, nagyon rendes vagy. - Lewis a táblán lévő egyenletre pillantott, amelyet még korábban firkantott oda.- Most éppen arra van szükségem, hogy itt legyek. Mert akkor nem arra gondolok, hogy haza kell mennem...felkapott egy darab krétát, és hosszú , élvezetes számsort kanyarított a táblára,amitől egészen megnyugodott.

Tudta, hogy különbség van aközött, hogy az embert valami bolgoggá teszi, és aközött, hogy valami nem teszi boldogtalanná.

A trükk éppen abban van , ha az embernek sikerül elhitetnie saját magával, hogy a kettő egy és ugyanaz.

Hugh Lewis karjára tette a kezét, leállítva őt az írásban.- Talán rosszul fejeztem ki magam. Nekünk van szükségünk arra, hogy most szabadságot vegyél ki.

Lewis értetlenül bámult rá.- Ó, izé , vagy úgy...Értem- mondta, pedig nem értette. Ha ő hajlandó rá,hogy függetlenítse egymástól a szakmai és az otthoni életét, akkor az egyetem miért nem képes erre?

Hacsak...

Vagy talán eredendően ő követte el a hibát? Ha az ember bizonytalan az apai döntéseiben, akkor talán meg tudja ezeket a bizonytalanságokat erősíteni a szakmai kompetencia ragasztószalagjával? Vagy netán ez a megjavított réteg még mindig túl vékony, papírszerű, amely nem bír el ekkora súlyt?

-Csak egy kis időre- mondta Hugh.- Ez lenne a legjobb...

Legjobb? Kinek?-gondolta Lewis, de nem szólalt meg. Aztán hallotta Hugh mögött csapódni az ajtót.

Amikor a tanszékvezető elment, Lewis megint felvette a krétát. Az egyenletre bámult, mígnem a számok összefolytak a szeme előtt. Akkor elkezdett szélsebesen írni megint a táblára.Hát miért nem jött rá korábban.....? Mindenki tudja már, hogyha a valóságot elosztod a vágyakkal, akkor megkapod a boldogsághánydost. Ha viszont fordítva csinálod (a vágyakat osztod a valósággal) akkor nem a boldogság ellenpárját kapod....hanem a reményt - ébredt rá Lewis.

Ez nem más, mint a színtiszta logika, fűzte tovább: ha a valóságot adottnak vesszük, akkor a vágyaknak nagyobbaknak kell ennél lenniük, hogy megteremtődhessen az optimizmus.Másrészt viszont igaz, hogy a pesszimista olyasvalaki, akinek vágyai kisebbek a valóságnál, mint az egyre kisebb törtszámok az osztáskor. Az emberi lét alapja, hogy ez a szám a nulla felé közelít, de sose éri el - a reményt sosem adjuk fel, ugye? Visszajön csőstül, ha muszáj.

Lewis hátrább lépett a táblától, szemügyre vette, mit írt. Aki boldog, annak nincs szüksége a változásra, tehát nem is reménykedik. Egy optimista viszont igen, mert hinni akar abban, hogy a jelenlegi valóságnál már csak valami jobb következhet.

Vajon vannak kivételek is a szabály alól? A boldogok is reménykedhetnek? A boldogtalanok valaha is elvetik annak a reményét, hogy a dolgok jobbra fordulhtnak?

És ettől Lewisnek eszébe jutott a fia.

A tábla előtt álva sírni kezdett, kezét , ingujját belepte a finom krétapor.Mintha kísértetté vált volna.

Jodi Picoult...Tizenkilenc perc...részlet a könyvből...

Körte üvegben...és ez most valami különleges lett...:)...ha lesz fényképezőgépem ismét, megmutatom....

...és most  jöhet Jody Picoult könyvéből a részlet...

...amelyben leírja, hogyan érez egy apa, miután első gyermekét elvesztette és a második 10 embert legyilkolt...

...hosszú lesz...de azt gondolom , érdemes végig olvasni...lebilincselő részlet.......

„Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok.

Ha bejön egy nő, akkor férfi leszek.

És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába."

(Karinthy Frigyes)

Szindbád

Szindbád, a nőcsábász, Krúdy Gyula könyveinek hőse elindul, hogy megkeresse múltját, a nők szagos emlékeit, a hálószobák és temetőkertek szépségeit, a nők kibontott haját és kebleit, az eszeveszett szenvedéllyel teli elmúlást, a finom rózsaillatot és az elnyűtt lepedőket.
- Bűneim annyira összegyülekeztek hogy nem merek egyedül aludni a szobában. - mondja Szindbád.

Kalapos nagyasszonyok, szépek és gazdagok. Férjüket megcsalók és hűségre hivatkozók, egy letűnt világ minden szecessziós érzetével. Krúdy siratja a nők fűzőjét és azt a korszakot, amikor még a kalap volt rajtuk a leglényegesebb. Elképesztő képi világ, Huszárik varázslata, csodálatos színkompozíciók, emlékezetfoszlányok.
-Akkor volt érdemes élnem, amikor meg lehetett jelenni titokzatosan a kertek alatt.

A velős csontról, amit megenni készül, azt mondja: Forró legyen mint a babám bőre. Az evés és a női test élvezete azonos szint.

Mindig azt szerettem a nőkben hogy érzékenyek. Nincsen a szerelemnél őszintébb érzelem és mindig azt mondtam nekik, amit hallani akartak. Hazudtam.
- Ugye mi örökké együtt maradunk, Szindbád? Most már soha többé nem fogsz elhagyni.

(Krudy GYula)

Csontváry

Egy zseniális elme vergődéseit mutatja be, aki a nagy műalkotás létrehozása miatt otthagyta foglalkozását, családját és átértékelte az élethez való jog kérdéseit:

"Láthatatlan szellem hívására felhagytam a polgári foglalkozásommal, és az igazság kutatásának szenteltem életemet, azért, hogy Libanon tetején cédrusokat fessek. Mi célja volt ennek a nagy háborúságnak, hiszen anyaggal terhelten nem lehet a mennyország kapuján bejutni. ... Az ember sokfélét képzel, vagy azt képzeli, hogy egyedül van, vagy hogy nincsen egyedül. Én azt képzelem, hogy egyedül vagyok és a dolgok fölém magasodnak."

(Czapáry Veronika irásaiból válogatva...Huszárik Zoltán emlékére )

Nevessünk...

Párbeszéd az éjszakában:

-Neked jó?

-Jó.

-Jó neked.

...és ami már nem humor.....

Kamasz a szülőkről

Gyakran nem is tudjuk elképzelni, hogy a kamasz gyermek miért értékeli le a párkapcsolatokat. Döbbenten hallgatjuk sommás, lesújtó véleményüket.

Saját tapasztalatom szerint 100 kamaszból 99 nem szeretne olyan kapcsolatban élni, amilyenben a szülei élnek.

Ennyire rossz példát mutatnánk a gyermekeinknek?

Egy tizenhét éves, fekete hajú fiú szavai szüleinek házasságáról:

Ha azt akarják a felnőttek, hogy tiszteljük őket, szeretetükkel igazolják házasságukat. Nem vagyunk kíváncsiak arra, mennyire szerették egymást tizenhét évvel ezelőtt. Arra vagyunk kíváncsiak, maradt-e szeretetük holnapra, s holnaputánra is. Kössék meg házasságukat minden nap, újra meg újra.

(Csehák Hajnalka)

"Add, hogy föl ne zabáljam-

s valahogy mégis megemésszem

add, hogy különvaló lehessen-

bár a legszervesebb részem-

ha távol van is a térben

De ha meghal - lelkét ne kampózzam vissza

s magammal többé meg ne kínáljam

maradjon is üres, ha üres az ágyam."

(Jókai Anna)

HA JÖN AZ ŐSZ

Ha majd az ősz,
összegyűjt minden bánatot, s vele
a lelkemet behinti csendesen:
eljössz-e vigasztalni, kedvesem?

Eljössz-e akkor simogató szóval,
mikor a lelkem többé nem nevet,
s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget,
hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket,
amiket egyszer én mondtam neked?

Ha akkor eljössz:
áld`ni fogom a lábaid nyomát,
s áldott legyen a rózsaszínű út,
az út, melyen menni fogsz tovább,
áldott legyen a szív, mely erre kerget,
s áldott legyen, áldott legyen a lelked,
legyen a boldog álmok temploma.

Hanem azért
áldani foglak téged akkor is,
ha nem gondolnál rám többet soha

  ( Wass Albert)

.....most mennem kell, főzni......de ha visszajöttem jól kielemezzük a "boldogság" témát....:)

......szólnom kell a cicámnak, hagyja szabadon az edényeket....mert így aligha fog menni....

"A boldogság könnyelmű fruska, nem időz sokat egy helyen, hajad szemedből elsimítja, megcsókol, s tűnik hirtelen."

                                                                (Heine)

.....akkor keressük együtt a választ a nagy kérdésre, melyet Skyppy boncolgat...

"Ha arra születtünk volna, hogy kipattanjunk az ágyból, akkor kenyérpirítóban aludnánk."

Garfield

....akar valaki ma éjjel a pirítóban aludni????