.
Hogy is jellemezhetném ezt a könyvet ? Talán így :
.
" Kásás, erjedt évek voltak ezek. A semmit kellett beosztani óvatosan, hogy minden napra jusson belőle, mégse őrüljön meg tőle az ember."
.
/Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek/
.
Mostanában valahogy a kezembe jönnek a Romániáról, Erdélyről íródott könyvek...főleg a romániai magyarság életét érintő történetek. Volt Wass Albert, s volt Jókai Anna „Szegény sudár Anna „című könyve ...s most Papp Sándor Zsigmond: Semmi kis életek című könyvét olvastam el. Teljesen véletlenül, pár sor után döntöttem el, hogy ezt el kell olvasnom.
Megrázó. Az író nevén nevezi a gyereket, semmit sem szépít, és nem színez. Igaz, ad hozzá némi humort és iróniát, de ettől a könyv még valóságos képet fest a rendszerváltás előtti életről, Romániában. Érdekes, hogy nem egy rémregény, nem is misztikus történet, mégis két éjszaka nem hagyott aludni, össze-vissza álmodoztam a már elolvasott oldalakról.
Lehet, hogy az is befolyásolt, hogy én sem vagyok más, akár csak ők, határon túli magyar, akik sok mindent megéltünk , mert nem a saját földünkön élünk, legalább is így kezeltek , kezelnek bennünket, mintha mi nem otthon lennénk.
Viszont ez a könyv nem csak őróluk szól, hanem a népről , a megpróbáltatásokról , a megaláztatásokról , abban az időben...és mégis kibírták, átvészelték, és észben tartották azt is, hogy mindannyian halandók vagyunk...
.
"Eszébe jutott,hogy Rot Jani mesélt egyszer a győztes római hadvezérekről, akik direkt felfogadtak egy rabszolgát, hogy a megérdemelt diadalúton, amikor őket éljenzi mindenki, amikor úgy tűnik, hogy behódolt az egész város, az egész civilizált világ, előtte menjenek, és fennhangon mondogassák megállás nélkül: ne felejtsd, hogy halandó vagy; ne felejtsd , hogy halandó vagy."
Utolsó kommentek