Minden, ami Amerika!

Önzetlenség ...

Egy fiatal nő várakozott egy nagy repülőtér várójában gépe indulására.
Mivel úgy alakult, hogy hosszú órákon át kell várnia, úgy döntött vesz egy könyvet olvasni és egy csomag süteményt is vett.
Leült egy fotelbe a repülőtér VIP várójában és olvasni kezdett.
A hölgy fotelje mellett, ahol a csomag sütemény hevert, egy férfi foglalt helyet egy másik fotelben, majd elővett egy magazint és olvasni kezdett.
A nő vett egy süteményt a zacskóból, mire a férfi is vett egyet.
A nőt zavarta ez, de nem szólt egy szót sem, csak ezt gondolta:
,,Micsoda egy fráter! Hogy merészeli ezt! Legszívesebben lekevernék neki egy pofont!"
Valahányszor a nő vett egy süteményt, a férfi is mindig vett egyet.
Ez most már nagyon zavarta a nőt, de nem akart jelenetet csinálni, így továbbra sem tett semmit.
Mikor már csak egy süti maradt, ezt gondolta:
,,Vajon mit tesz most majd ez az idegesítő alak!"
Ekkor a férfi elvette az utolsó sütit, majd kettétörte és az egyik felét a nőnek nyújtotta.
Oh! Ez aztán már mindennek a teteje!
Most már a nő a plafonon volt! Hirtelen haragjában gyorsan felállt és összekapva kabátját és csomagjait a repülőtér beszálló helyiségébe sietett.
Amikor felszállt a gépre és elhelyezkedett ülésében belenyúlt táskájába, hogy kivegye szemüvegét és ekkor meglepetésére egy zacskót érintett a keze. A reptéren vett sütemény volt a táskájában, kibontatlanul és érintetlenül!
Hirtelen nagyon elszégyellte magát! Rájött, hogy tévedett.
Hiszen elfelejtette, hogy a váróban elő sem vette a megvásárolt süteményt!
Az idegen férfi viszont minden keserűség és harag nélkül megosztotta vele, egy számára ismeretlennel, a saját süteményeit!
Miközben ő, a nő, saját önzése miatt alig látott a méregtől, és azt hitte, hogy ő osztja meg a süteményeit a férfival.
És most már nincs lehetőség a bocsánatkérésre, a magyarázkodásra!

Szerző ismeretlen

 "Jó lett volna bizonyos dolgokra emlékezni és bizonyos dolgokat elfeledni, de nem lehetett, mert az idő életnyi pocsolyájában múlhatatlanul ott voltak tündéri szigetek és rothadó zátonyok, melyek egyszerre és egymás mellett mulatoztak, ha az emlékezet kinyitotta vaksi szemét."

...olyan ez a történet, akár egy mese...csodákra várunk, s nem vesszük sokszor észre, a csodák a szemünk előtt zajlanak, a hétköznapokban...

Két kisfiú és a gesztenyék...

Már gyermekként is éreztem, de mostanra biztos vagyok abban, hogy távol a várostól, a természetben élve, minden könnyebben megy. Mármint a fontos dolgok.

Érzékeny embenek maradni.

Gyereket nevelni.

A munka becsületét megtapasztalni.

Teljes életet élni.

Egységben lenni a kerek világgal. Fűvel, fával, csillagokkal.

Lelki békét találni.

Hitet megőrizni.

Reggelenként újra kezdeni.

Mindezt persze bárhol megteheti és meg is teszi az ember. Lakótelepen és szuterénban, villában és sorházakban, városban vagy tanyán.

Én csak azt állítom, hogy vidéken, természethez közel élve, könnyebb a dolgokat megoldani. Egyszerűbb „jónak maradni".Természetesebben adódnak helyzetek, melyek maguk kínálják a megoldást. Jobban a két kezére van utalva az ember, így tisztábbak lesznek a kérdések és egyértelműbbek a válaszok.

Nemrég Zalában jártam, egy dombháton. Boronafalú öreg présházban aludtam, fejem alatt vadfüvekből, magokból tömött vákoson. Egy család hívott magához. Ott jutott eszembe, igen, milyen egyszerű és természetes tud lenni minden.

Akkor gondoltam erre, amikor megláttam a két kisfiút, szelídgesztenyét szedni. Egyik kisiskolás, a kisebbik jövőre lesz az.

Májusban talékoztunk .apjuk ölében ültek egy lovon. Átkarolta a két gyereket az erős férfikéz, csöndesen poroszkált velük a ló a régi présházak, öreg pincék között.. Látszott, a mindennapjaikat élik, nem először csatangolnak hármasban. Jöttükre elhajoltak a füvek, a hegyes kövek elfeküdtek a földön, a katáng kék virágja fölnézett: ismerősök jönnek.

Hazaérve, lecsúsztak a ló oldalán, odarohantak a ruhát teregető vékony fiatalasszonyhoz. Az asszony egyik kezével a hasát fogta óvón, a másikkal a fiúkat ölelete. Majd feldöntötték.

- Anya! Őzikét láttunk!

- Hol?

-Arra, lejjebb...! Csak megijedt a lótól!

A nagyobbik megsimogatta anyja domborodó szoknyáját, aztán egy perc alatt eltűntek mind a ketten.

Az apró boronaházban lakó családdal akkor talákoztam életemben először. Azóta megszületett a kisfiúk testvére, egy kislány. Csalogattak, jöjjek el , nézzem meg őt is.

Amikor késő délután az édesapjukkal megérkeztünk a dombhátra, még fönt volt a nap. De az árnyékok már messzire nyúltak, a leszüretelt tőkék közül hűvös levegő lopakodott az alkonyatba.

-Apa, apa! Hol a kisdobozom?

A két kisfiú odahagyta a focizást, pedig falubeli gyerekekkel rúgták a labdát, akik ritka vendégek a szőlőhegyen, most a nagyapjukkal jöttek megnézni a mustot.

-Várjatok már...

A magas férfi szedte elő a kisdobozát a kisebbik fiúnak, kereste a pénztárcájában a nagyobbiknak a félre rakott pénzét.

-Na , mutasd, mennyi van már...?!

A dobozban néhány papírpénz és valamennyi apró volt.

-Hű, mennyi pénzem van! - mondta boldogan a kisebbik , a nagyobb is széles vigyorral számolta vagyonát. Fogták az apjuk térdét, kapaszkodtak a nyakába.

-Ha szedtek, megint elviszem. Kérdezék a piacon, hozok -e még.

-Én szedek! - engede el apját a nagyobbik.

-Én is! - kiabálta az öccse, de már szaladt a többiek után, nemsokára hallatszott, rúgják a labdát.

Estefelé átköszöntünk a szomszéd présházba, kóstoltuk az idei mustot, a fiúk is koccinthattak, a kisebbik dicsekedve mondta.

-Tibi bácsi, sok pénzem van, apa eladta a gesztenyét!

Az apja ránézett.

-Lehet , hogy az a sok pénz valamivel kevesebb. Ki mászott föl a pajta tetejére délután?

-Én. Meg a barátnőm. A Rita.

-Összetört nyolc cserép.Kell venni helyettük másikat.

A kisfiú gyanakvóan nézte az apját.

- De apa...

Az kortyolt a mustból, megsímogatta ölében a gyereket.

-Nyolc cserép, az nagyjából négyszáz forint. Másfél kiló gesztenye.Megszeded hamar...

Az öreg Tibi bácsi húzott egyet a présen, aztán vigasztalóan meglapogatta a kifiú hátát.

- Tudod, a kárt meg kell téríteni...

Öreg este volt már, amikor bementünk a házba. Láttam, ahogy a kisfiú félrehúzza az apját, és odaadja a kisdobozát. Az megsimogatta a fejét, intéztét a pénzügyeket férfiasan.

A vacsora ott volt az asztalon, tökmagolajat mártogattunk nehéz barnakenyérrel, hagymát, fokhagymát ettünk hozzá, meg kajla zöldpaprikát, néhány utolsónak megtermett paradicsomot a ketjükből. Aztán jött a mese, hallgatták elnyugodva. A végén halk ima, akkor már a fiúk egymás mellett a nagyágyon, aludtak békésen, csöndesen.

Schäffer Erzsébet

A költőhöz odament a tengerparton a kislány és elkezdett vele beszélgetni...

"- Te mindig így vagy? Így egyedül?
- Néha még rosszabbul is - mondta neki a költő.
- Hogyan lehet rosszabbul?
- Úgy, hogy az ember nincs egyedül, mégis egyedül van...
- Akarod, hogy a feleséged legyek?
- Hát tudod te mit jelent az hogy feleség? Mit jelent feleségnek lenni?
- Tudom hát! Nagyon szeretni!
- És nagyon szeretni mit jelent?
- Úgy csinálni mindent, hogy neked jó legyen, és hogy ne legyél egyedül még akkor sem, amikor egyedül vagy."

(Jevgenyij Jevtusenko Talizmán c. elbeszéléséből)

Senki se lát, képek a falakon,
Egy lágy utazás, rég túl a szavakon,
És messzi a múlt, rég kifakult,
Amikor végre új tûz gyúlt.

Senki se lát, a szél fúj a tereken,
Egy életen át táncol a szívemen,
És halk zene szól még valahol onnan
a messzi távolból.

Csak hull a záporesõ, kopog ablakomon,
Most is rólad mesél, nem vagy messze, tudom.
S majd a nap ragyog újra a szívemen át,
Ha végre minket lát.
Csak téged idéz halkan az esti szél,
Hogy kézben a kéz, mindig csak azt meséli.
Hûs zivatar, átkarol, körülölel
S érzem nincs nagy baj.

Az ablakon át az arcodat keresem,
Már lépteidet hallom a köveken,
De itt van a perc, ránk figyel a világ,
S te újra átölelsz.

...Catystnak...:)...és mindenkinek , aki szomorkás hangulatban van az eső miatt...

...és a ráadás...:)

Epanász

...teljesen véletlenül akadtam erre a fura gyümölcsre...eperhez hasonlít, de mégsem igazi eper...hogy az íze milyen is lehet ? :o...fogalmam sincs, azt hiszem maradok a hagyományos epernél és ananásznál...persze külön-külön fogyasztva...:)

"A panaszos közmondás: Egy apa eltart 9 gyermeket stb.
A valóság az, hogy az apa a gyermekben maga magát érzi. (Az a gyermek is ő.) A gyermek azonban az apját anyját más személynek érzi.
S ez így jó. Az apa, anya ne szakadhasson el a gyermekétől, de a gyermek szakadhasson el, élhesse a maga életét a maga teljes különvalóságában.
Mennyire azonos törvény: fa és a gyümölcse. "

(Gárdonyi Géza: Égre néző lélek )

Az emberiség története öt mondatban:

A világosság szülte az életet.
Az élet szülte az akaratot.
Az akarat szülte a bűnt.
A bűn szülte a szenvedést.
A szenvedés szülte a szeretetet.

(Gárdonyi Géza: Égre néző lélek )

(Szártalan bakalács -Carlina acaulis)

IDŐMUTATÓ VIRÁGOK...

"Mikor a bábakalács tányérformáju virága úgy összeborúl, hogy olyanná válik, mint a gomb, az essőt jövendöl.
Mikor a dugóhuzú formára összekundorodott gólyaorrú fű kiegyenesedik, az is essőt érez. Éppen igy jelenti az essőt a kiegyenesedő árvalányhaj meg az összecsukodó mezei szulák is, ha akkor csukódik össze. mikor már a nap kisütött. Ha ezek közül egyiket sem ismerné valaki, már olyan földön járó csak nincs talán a világon, aki a réti lóherét ne ismerné, és ne keresne olykor négylevelűt.
Hát annak a virága mit csinál esső előtt? Akármennyire le volt konyúlva, fölemelkedik és kiegyenesedve a magasba néz, éppen úgy mint az ember, mikor a felhőt vizsgálja."

 

Gárdonyi Géza: Mai csodák

....igaz, hogy itt a közelben nem akad egyetlen babakalács sem, hogy időt jósoljak vele, de szerintem most az összes  zárva van...